Senki

Teljes mű / Kész

Milyen kockás a padló. Fiatal,
selymes bőr a fehér márványon.
Halott bőr. Üzenetet hozott
egy nyárból, ami többé nem jön.

Fiatalság. Élet. Bölcsesség.
Érett gyümölcsök a szavak fáján,
melyről senki nem egyformán tép;
üres recsegés egy halott szájból,
sötét tócsába gyűlő káromkodás;
halálszagú fekete tóban eltűnő
ige – feltűnik és többé nem jön.

Elátkoztam én már mindenkit.
Kiscicám; ha nevetnek, hidd el,
ők lehet, őszinték;
de én fájok talán halálomig.

Erőlködés egy törött tükörben,
alvadt vér a fehér köveken.
Megöltem a művészt. Senki lettem.
Gyerek vagyok még. Visszasírok
egy nyárból, ami többé nem jön.