LÉTEZÉSEM MARGÓJÁRA

Részlet / Kész

A lét miértje kopog ajtómon.

Halványan tör be, majd körbenéz.

Én nem látom a tegnaptól a holnapot.

Karon fog ez a szótlan létezés.

Kalapom megfogom, mélyen szemembe húzom.

Kabátom az Ördög hátára feldobom.

Csizmám szárát megvillantom.

Az ajtót magam mögött csendesen becsukom.

Kirohanok a nagyvilágba, lélegezni egy keveset.

Kérdéseim magját csak az Isten érti meg.

Mélyen szívom lelkembe a válaszok súlyát.

Kint ülök az erdőben, s legbentről nézem,

egykori kezem tovatűnt játékát.