Bemutatkozás:

A 90-es évek végén írtam első könyvem, nagy lelkesedéssel, kevés irodalmi elkötelezettséggel. "Óceánok szolgája, avagy luxushajón dolgoztam" című útleírásomban eldaloltam, miféle hétmérföldes munka várt rám az olasz Costa társaság óceánjáróján. Izgalmas, részletekbe menő, bratyizós könyv lett - mintha csak kocsmában sörözgetnék az olvasóval. Sokan szeretik, kismillió remek visszajelzést kaptam.

Aztán álnéven írtam "Atmosz" című regényemet. Pöpec darab, közel áll hozzám - még úgy is, hogy hemzsegnek benne az irodalmi kapufák. Mindent elkövettem, hogy olvashatatlanná tegyem, szerintem sikerrel. Aki mégis végigrágta, általában nem bánta meg.

Később két mesekönyv következett, egyikükből egy végtelen soroló sorol elő, átcammog a lapokon, másikukban a magyar történelem ismeretlen és igencsak meglepő eseményeit dolgoztam át mesékké. Mindkét gyerekkönyvem külön sorozatba hivatott rendeződni - mindkét sorozat bír már egy-egy taggal. Kicsi, de mokány sorozatok!

Fikciós műként még egy regényem megjelent "Végül magad maradsz" címmel. Vaskosabb lett, mint a Háború és béke. A kalandok alatt zömök mondanivaló húzódik. Nagy fa volt ez, nagy fejszével láttam neki.

Azóta elsősorban útikönyvek szegélyezik girbe-gurba irodalmi utamat: először Toszkánát festettem meg, majd a Balaton településeiről írtam, aztán szintén a Balatonról, csak immáron a bringával bevehető részéről, ami még véletlenül sem a nagy tókerülő út. Van helyette másik 25 tippem. Aztán egy újabb könyvben szubjektív listába szedtem 100 magas minőségű szolgáltatót, hotelektől múzeumokig, éttermektől a pincészetekig. Van ott még, ahonnan ezek jöttek - Székesfehérvárról például.

Mostanság a színműírás dörömböl bennem, egyelőre dolgavégezetlenül. Két darabom is színpadot keres: "Lacrimosa" és "A Császár".