Thíliosz
Hozzám sem ért még a kardod, hogyan mondhatod hát, elveszem életed? Barátom, tán nem tompa az éle mindkét fegyvernek, hogy így óvatoskodsz vele? A kővel, ha el nem hajítod, nehéz kárt okozni, de ami a tenger fenekén pihen, abban még elbotlani is bajos volna. Hogy fogsz akkor megkarcolni így, ha a pengét olyan messze tartod tőlem, mint amily’ messze az istenek laknak? Bocsáss meg nékem, hogy ennyire mulattat a dolog, de kacagnom kell azon, amit látok.
Themoklész
Ó, valóban? Mulatságosnak találod? Úgy hát veled nevetek, habár az istenek a tanúim, úgy harcolsz, mint egy asszony!
Thíliosz
Asszonyt mondtál barátom? Ha asszonyaink így harcolnának, talán Thébai határai Argosztól Larisszig érnének és a perzsák sosem érnék el Múszia vidékét. Téged ma azonban még egy perzsa csecsemő is könnyeden megvágna, hisz alig emeled a kardod. Olykor meg is kell néznem, hogy még a kezedben tartod-e vagy elhajítottad odébb, a vízbe és csak emiatt nem csillan acélján a nap fénye. Ténferegsz, mint aki bortól ittas, ó bár én is az lennék! De merre jár gondolatod? Talán elméd Athénban maradt, s csak tested jött vissza az útról?
Themoklész
Habár a harcban még így is feletted állok, és csak azért nem látod a pengém néha, mert oly’ gyorsan forgatom, hogy szemed nem képes hozzászokni, a többiben, amit mondtál viszont, meglehet, igazad van, és így történt. Visszatértem óta bizony sokat gondolok Athénra.
Thíliosz
A város rabolta el az én jó barátom minden figyelmét és gondolatát vagy valami, amit a város rejteget? Pireusz volt-e ily pompás kikötő és a fellegvár ragadott-e magával vagy asszony van a dologban?
Themoklész
Túl jól ismersz, úgy hiszem. Nem rejtegethetem a dolgot előtted. Igaz, hogy mint amiként a napfény megcsillan az amfisszai boron, úgy ragyog a fellegvár is a városon és Pireusz is oly remek, hogy minden bizonnyal Poszeidón is kedvét leli benne. Nem jártam még csodásabb poliszban, szavamra mondom, mégis egy asszony, ki miatt nehéz volt elszakadnom. De ne hidd, hogy egyszerű asszonyról beszélek, szépsége felettébb megfogott. Haja, mint az éjszaka hullámzó tenger fekete fodrai. Ajkai, mint a napcsókolta vadcseresznye. A bőre, mint a legdrágább lenszövet. Kifogást az sem találna benne, aki egy emberöltőt áldozna a kutatására. Minden gondolatomat és a szívemet is magával ragadta. Ám tudom, többé sosem láthatom.
Thíliosz
Egyet se búsulj, Thébai is tartogat leányokat számodra, kik szépségben párbajra kelhetnek bármely athénival, némelyikük pedig még az istenekkel is! Hiszem igazát annak, amit mondtál eme attikai asszony szépségéről, de hiszem azt is, hogy teremtettek az istenek még nála is szemrevalóbbat.
Themoklész
Thíliosz, legjobb cimborám, én is úgy hiszem, de mégsem tudom, hol találhatnám azt, ki versenyre kelhet véle. A szerelem elkerül, mint jó hajós a Dodekanészosz zátonyait. Sokat töprengtem, miért, a választ azonban elzárva tartják előlem és egyik isten sem vette a fáradtságot, hogy a fülembe súgja azt.
Thíliosz
Tartsd nyitva a szemed! Thébai utcái zsúfoltak és az Agora megtelik, mikor a kofák hajnalban kirakják áruikat. Nincs szükséged másra, minthogy keresd az alkalmat, mert az nem fog téged üldözőbe venni. Bármikor rátalálhatsz arra, akire vágysz, hisz’ mégha nem is vagy oly’ remek vonású, mint én volnék, de annyira rusnya sem vagy, hogy rögvest szerte szaladjanak az asszonyok, ha meglátnak. De mondok én neked valamit, mert a te Thíliosz barátod tudja a megoldást a te bánatodra. Figyelj hát, mert nem tréfából mondom és ez remek alkalom lehet mindkettőnk számára. Két héten belül fogadást ad a patmoszi Orniusz, saját rezidenciáján. Meghívása nyilvános, mindenki ott lesz, aki érdemes rá. Nemcsak illendő, de kedvező is volna, ha megmutatkoznánk az eseményen.
Themoklész
Igazad lehet. A mulatság kedvemre való volna és ígéretesen is hangzik. Ámde, úgy hiszed, meghívása ránk is vonatkozik?
Thíliosz
Mondanám-e, ha nem úgy volna?
Themoklész
Mondanád. Nem is kétséges. Csak egy nevet mondok: Tassziosz, ismerős-e neked ez a név vagy rég elfeledted-e már?
Thíliosz
Vagy úgy, barátom? Hisz az régi história. Különben is, a fél éjszakát ott töltöttem és két amphóra borral rövidítettem meg azt a bolondot, mire fény derült a kilétemre. A verést is megúsztam, minthogy az őrök lomhák voltak, mintha ők vedeltek volna helyettem. Minden jól alakult akkor is, és most is így lesz, higgy nekem!
Themoklész
Hiszek, mint mindig, mégha olykor pórul is járok miatta.
