Televény A bábjátékos

Gron császárság, Pakoran megye Tirlubb járás Pomarin egyesületi terület, Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Angus hava első dekád első nap szombat hat óra tizenöt perc.

 

Az eszelős képzés szokásos menete szerint a nyolcadikos hallgatók, (nem tudni miért nevezik őket hallgatónak, mikor avval foglalkoznak a legkevésbé), Angus első napján indulnak egy hónapos gyakorlati munkára.
Többnyire egy-egy járásban szoktak őrjáratozni és a kisebb, nagyobb bűnesetekben eljárni. A képzettségük alapján sem az állandó szabadban végzett őrjáratozás, sem a különféle bűnesetek felderítése nem okoz számukra gondot és nem jelent rájuk veszélyt.
Adrielle, Nita, Jorugan és Nirenno már lassan befejezték a reggelijüket.
- Úgy tudom, hogy mindenkit a párjával küldenek ki a munkára. - mondta Nirenno.
- Remélem lesz valami izgalmas is a hónap alatt. Ha egész idő alatt csak biciklizni kell és néha egy kis büntetést kiírni, akkor halálra fogom unni magamat. - panaszkodott előre Jorugan.
- Ti is tudjátok már , hogy hova mentek? - kérdezte Nita kíváncsian.
- A kiírás szerint Vittgeredben kell jelentkeznünk az ottani rendőrőrsön és Vittrogan járás egészében fogunk járőrtevékenységet ellátni. A szállásunk a Kacska Render fogadóban lesz. Na és ti hova mentek?
- Nekünk sokkal unalmasabb dolgunk lesz. - válaszolta Adrielle. - Mindenkit egy-egy rendőrösre küldtek ki, egyedül mi megyünk valami gyümölcsültetvény és a környező területek őrzésére. Nem is értem miért kell az ilyesmit őrizni! A gyümölcsösben és körülötte bolyonghatunk egész nap. Fogadok még kiépített útjuk sincs. Egész nap kutyagolhatunk reznek rikoltást, tunta üvöltést és kerregést hallgatva.
- Ha szerencsénk van talán nem raknak be egy munkásszállóra egy csomó idénymunkás közé. - tódította Nita. - A kaja meg ki tudja milyen lesz. Lehet, hogy egy hónapig csak gyümölcsöt eszünk.
- Amióta Villgon mester itt hagyott minket, nagyon ránk jár a rúd. - panaszkodott Adrielle. - Ezalatt a majd fél év alatt sem nagyon tudom, hogy mit tanultam a mélyhipnózisban. A tanár nem mondott semmit. Amikor felébredtem csak elégedetten mosolygott és azt mondta „csak így tovább“.
- Az erősítő gyakorlatok is változtak. Olyan furcsa dolgokat gyakoroltatnak velünk, ami szerintem semmire sem jó. - mondta Nita.
- Ebben a félévben? - kérdezte Jorugan. - A félév elején érkezett egy házaspár a tanárok közé. Nagyon titokzatosak. - mondta elgondolkodva.
Nirenno vette át a szót.
- Senki sem tudja, hogy mit csinálnak, ráadásul egyik tanárból sem tudtunk kiszedni semmit. Todward a kukta annyit elfecsegett, hogy néha itt ott hall felőlük valamit, amikor elviszi a tálcákat. - adta a tájékozottat.
- Na és mit? - kérdezték egyszerre a többiek.
- Csak annyit hallott, hogy mindenki oda van miattuk. Valószínűleg a felvigyázókat ellenőrzik. Van, aki szerint rendesek. Más szerint jobb a közelükbe sem menni. Ha valami nem tetszik nekik, akkor nagyon kemények tudnak lenni. Furtadin a behemót, tudjátok aki Arminiel és Timpere mestere, állítólag azt mondta, hogy látta őket, amint fél óra alatt felszámolták a Gigelinn klánt, amikor a császári főbíró felszámolandónak nyilvánította. A Kiverin és Pokator hagyományos klánok várták, hogy a vámpírok elüljenek és nekitámadhassanak a klánnak, ezek ketten meg csak bementek az éjszaka, aki megadta magát azt megbilincselték, aki nem azt levágták, majd rövidesen kijöttek és eltűntek az éjszakában.
- Ez csak egy legenda! - tiltakozott Adrielle. - Én is hallottam ilyesmit és mindig más klánnal, más végrehajtóval.
- Azért volt egy dokumentált eset, amikor két fantomot felvett a távérzet. Az egyik szekta ellenállóit számolták fel. - mondta Nirenno.

- Nem ez a lényeg, hanem az, hogy szerintem ők állnak a megváltozott képzésetek mögött. - nyilatkoztatta ki Jorugan. - És pontosan hova mentek most? - kérdezte.
-Herkalin megye Neronga járás Lakreasme birtok központi törzs. - olvasta Nita. - Ott kell jelentkezni. Gondolom a birtokadminisztrátornál, aki majd mindent elmond. Egy térkép is van itt. - mutatta.
- A Lakreasme az jó hely. Ők gyártják a legfinomabb párlatokat. De szívesen cserélnék! - irigykedett Nirenno leginkább azért, hogy megvigasztalja a lányokat.
-Azért valami mégiscsak lehet abban a klánfelszámolásban. - vette elő Nirenno ismét a témát.
- Todward szerint Furtadin egyszer azt mondta. „A mesterem összeszólalkozott a nővel. Aztán annyira dühös lett, hogy le akarta ütni.“
- Tudjátok milyenek a behemótok, egy pillanat alatt felhergelik magukat és rögtön ütnek is, aztán azonnal meg is bánják.
„Kologan mester háromszor is ütött. A nő az első kettő elől ellépett, a harmadikat meg tenyérrel keresztbe verte.“
- Tenyérrel? Egy behemót ütését? Hát hány kilós lehet az a nő?- csodálkozott Nita.
- Talán annyi mint te, legalábbis Furtadin szerint elég kicsike. Kologan mondta is, mintha gyémántrönk csapódott volna az alkarjának. El is törött rendesen. Olyan furán lifegett. A fájdalom magához térítette a mestert. A nő viszont rendes volt, bocsánatot kért, hogy elragadtatta magát, majd hívta a férjét és ketten együtt sínbe tették és bepólyálták a kezét. Az esetet edzésből fakadó balesetként jelentették, a mester még fájdalompénzt is kapott az iskolától. Azóta Kologan mester a napra is utánuk menne. -
- Ti láttátok őket? - kérdezte Adrielle.
- Azt hiszem, hogy eddig csak a tanárok találkoztak velük, közülük is csak a kiemeltek és Pivedi bácsi a főszakács. - válaszolt Nirenno.
- Na majd ha visszajövünk megnézzük őket magunknak! - mondta Jorugan magabiztosan.
- Egy behemót ütését tenyérrel keresztbe verni!!?? - hitetlenkedett Adrielle, miközben felmentek a szobájukba.

 

Gron császárság, Herkalin megye Neronga járás Lakreasme birtok, Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Angus hava első dekád első nap szombat délután három óra negyvenöt perc.

 

Nita és Adrielle szerencsésen megérkezett a Lakreasme központi épületéhez. A lányok már a bekötőút kezdeténél keresték a kerékpártárolót, ahol le kell tenni a biciklijeiket.
Tároló nem volt, viszont gondosan karbantartott sárkányút vezetett az ültetvény irányába. Előzetes elgondolásaikkal ellentétben nem csak a központi épületig vitt a sárkányút, de innen az ültetvény teljes területére sárkánybőrrel fedett út vezetett.
Adrielle és Nita a kerékpárjaikat betették a tárolóba, hogy a fa elvégezhesse a karbantartást, majd egy hónapra való csomagjukat felnyalábolva a törzshöz mentek.
A terebélyes tölgy a mínusz szinteken irodáknak és raktáraknak lett berendezve, felfelé viszont a Lakreasme és Zilath család otthona volt.
Nita megütötte a gongot mire egy kedves női hang hallatszott az egyik emeleti ablakból.
- Nyitva van. Gyertek fel a harmadikra!
Adrielle lenyomta a kilincset, majd benyomta a vastag ajtót. Beléptek az előtérbe. Körülnéztek, s találtak egy lefelé vezető csigalépcsőt, egy fülkét és két bezárt ajtót.
- A felfelé vezető csigalépcső vajon hol lehet? - kérdezte Nita, miközben becsukta a bejárati ajtót.
- Talán az egyik ajtó mögött. - vélte Adrielle. - Mindjárt kimegyek és megkérem a hölgyet, hogy nyissa ki.
- Várj egy kicsit. Itt van valami érdekes. Nézd csak! - mutatta Nita.
Itt a fülkében számozott gombok vannak. A távérzeten láttam, hogy a modernebb törzsekben a fa által működtetett lift van. Gyere próbáljuk ki. Beállunk mind a ketten. Te meg nyomd meg a hármas gombot.
Adrielle megnyomta és a fülke elindult felfelé.
- Tudom. - mondta Adrielle, - Együtt láttuk az érzetet. A fa hidraulikusan pumpálja fel a liftet. Mindjárt fenn vagyunk.
A harmadikon elindultak a nyitott ajtó felé. Nita kopogott az ajtófélfán és a - Tessék! - hallatán beléptek a nappaliba.
Szép, tágas nappali volt kényelmesnek tűnő fotelokkal és pamlagokkal. Beléptükkor eléjük jött egy negyven év körüli háziasszony, és hasonló korú férje is feltápászkodott az egyik karosszékből.
- Cornélius Zilath Viola.
- Lamilla Zilath Badano.
- Nita Berlegg Gomani.
- Adrielle Tindael Xandrielle - hangzott el minden név kétszer is a bemutatkozások során.
- Szerintem tegeződjünk, úgy kényelmesebb. - mondta Lamilla.
- Akkor titeket küldtek a Pomarintól. Ugye? - kérdezte a férfi.
- Igen. - válaszolta Adrielle, - de azt nem mondták el részletesen, hogy mi lesz a dolgunk.
Cornélius előhúzott egy hirdetést a papírokkal teli mappájából és letette az asztalra.
- A hirdetésre jelentkeztünk. - mondta.
Nita felvette a hirdetést és felolvasta.
- Szüksége van őrzésre? Megbízható segítséget keres? A Pomarin Egyesület segít! Megbízható munkaerő egy hónapra.
- A munka meg annyi lenne, hogy itt, és a közeli négy-öt törzset kéne felügyelni egy hónapig. Persze mi is itt leszünk. Lehet, hogy egész hónapban nem jön senki, akkor nyugalmas lesz a hónap. - mesélte Lamilla.
- Sajnos esélyes, hogy bűnözők is idelátogatnak. Az ültetvény igazgató szerint újabban sokan ólálkodnak erre. Már azt is tudják, hogy Angus havában szoktuk kiadni a szabadságokat. A famesterek ugyanis úgy időzítették a termést, hogy most nem nagyon lesz semmilyen munka. Az utána következő négy hónap a szezon, akkor mindenki itt dolgozik. - vette át a szót Cornélius.
- A negyedik emelet a Lakreasme család területe, de ők most Gombolában laknak. A miénk a hatodik. A vendégeké, azaz most a tiétek az ötödik emelet. - mondta el Lamilla a fontos dolgokat.
- Az egész emelet a tiétek. - ismételte el Cornélius.
- Már mondtam kedvesem! Reggeli hétkor, ebéd délben, vacsora este nyolckor. A második emeleten az ebédlőben. Végül is teljes ellátást ígértünk. - folytatta Lamilla.
- Holnap reggel megmutatunk mindent. - mondta Cornélius, de már nem is figyelt. Belemélyedt az egyik könyvbe, melyet a paksamétából halászott ki.
Lamilla felkísérte a lányokat az ötödikre, ami még pazarabbul volt berendezve, mint a társalgó. Pont a lányok ízlése szerint. Minden nagyon kényelmes, mindenhol puha, színes szőnyegek, párnák és takarók. Négy szoba és négy fürdő közül választhattak.
Végül úgy döntöttek, hogy az egyik szobát szállják meg, ahol két külön ágy volt, az ágyakkal szemben távérzet. Lamilla hagyta őket berendezkedni.
Adrielle miután a holmijukat elpakolták, alaposan körülnézett, mivel nem szerette sehol a piszkot. Se port, se semmi hasonlót nem talált. Elégedetten dőlt hátra az egyik fotelben.
- Meglehetősen modern a felszerelés. Valószínűleg a törzs amikor megforgatja a levegőt kiszűri belőle a porszemcséket. Afalakat is kezelték. Nézd milyen síma. Ez a sárga nagyon barátságossá teszi a szobát.
Nita már az ágyán hempergett. - Nagyon kényelmes. - állapította meg. - És a fürdőszoba is szuper. Most már csak az kell, hogy ne unatkozzunk nagyon. Bár legrosszabb esetben edzhetünk. Jó lesz az új gyakorlatokat sulykolni, mert ha tényleg az a titokzatos házaspár van a dolog mögött, akkor valamilyen értelme biztos van nekik.
Adrielle egyetértett.
- Azt hiszem itt a törzs előtt van elegendő hely a gyakorlásra. Minden reggel és este alkonyat előtt érdemes lesz edzeni.
- Mit szólsz hozzá, ha most lemennénk? Alkonyat előtt még van egy óra, és Lamilla azt mondta, hogy vacsora csak nyolckor lesz.
- Rendben. A vámpírok megjelenésével majd bejövünk és itt az előtérben is tudjuk folytatni. Még futja az időből az átöltözésre és a zuhanyozásra.
A lányok miközben lementek beszóltak Lamillának a társalgóba, hogy kimennek egy kicsit gyakorolni.
Lamilla mosolygott.
- Azért ne vigyétek túlzásba! Úgy hallottam, hogy a sok mozgás megárthat. A vacsora a másodikon az ebédlőben lesz. Időben gyertek be!
Nita még engedélyt kért, hogy amikor a vámpírok miatt beszorulnak a törzsbe ott is edzhessenek.
- Rendben - mondta Lamilla, -csak a törzsben ne tegyetek kárt. - Korábban Cornélius is csapkodott a kardjaival, amikor a távérzeten kalandfilmet adtak, de nagyon hamar le kellett cserélni a kardokat puha botokra. A fa nem szereti ha megsebzik. - mesélte Lamilla a sokat tudók mosolyával. Azt nem mondta el, hogy ez akkor történt, amikor Cornélius még csak négy éves volt és megkaparintotta az édesanyja kardjait.
A lányok kimentek a törzs elé, és nekiláttak a már fél éve tanult gyakorlatok ismétlésének. Az első vámpírt Adrielle vágta le, s nem sokkal utána bementek a törzsbe. A szobáik széles előterében még folytatták a gyakorlást, majd lezuhanyoztak, átöltöztek és mentek volna lefelé.
Lamilla érkezett jókor és megmutatta az eddig ruhásszekrénynek vélt mosószekrényt.
- Csak beteszitek a ruhát a fa pedig kimossa és megszárítja. Két óra múlva már hordhatjátok is. Ha egy hétre bennfelejtitek sem lesz semmi baja - mesélte.
Lementek az ebédlőbe, s a feltálalt ételek változatossága és minősége az eszelősképzőénél is jobb volt.
- Ma Cornélius készítette a vacsorát. - mondta Lamilla.
Az ebédlő kellően nagy volt, s a lányok evés közben a falakat borító preparált szörny fejeket nézegették. Az ősök hagyományai megkövetelték, hogy minden saját kezűleg megölt szörnyet itt kell kiakasztani.
A fő helyet Cornélius által megölt két dremonar foglalta el. Cornélius nem volt hobbi vadász, de szükség esetén megtette a magáét. A két dremonar fejét egy csapással nyisszantotta le, ráadásul az egyik fejet ketté is vágta a borotva éles gyémántkard, hogy az állatpreparátor dünnyögött is eleget, míg úgy-ahogy helyreállította. A gyönyörű zöld fejeken hullámzani látszó lila ormányok, a külső emésztés eszközei voltak.
Nita egy kermeszt nézegetett,
- Ki volt az a nagy vadász, aki levadászta ezt a kicsike kermeszt? - érdeklődött kissé viccesen.
Cornélius azonnal jelentkezett.
- Én voltam még hat hónapos koromban. A kermesz valahogy beosont és itt sündörgött. Én meg akartam nézni és leborítottam egy hordót, ami agyoncsapta szegényt. A szüleim preparáltatták ki a hagyomány miatt, de főként azért, hogy mindig emlékeztessen, kis figyelmetlenség is okozhat nagy bajt.
- És ezt a szegény denvérkutyát miért kellett megölni? - csendült fel Adrielle hangjában a rosszallás., s az egyik komódra mutatott.
- Jajj, dehogy! Donnnt nem ölte meg senki. - mondta Lamilla. - Amikor egy kis nasit kunyerál, akkor szokott ilyen mozdulatlanul várni.
Lamilla egy kis falat husit dobott a kutyának, aki hangos kaffantás mellett elkapta és nyomban le is nyelte azt.
- Jobban szereti a saját maga által elejtett állatok ízét. Viszont egy-egy falatot mindíg kikunyerál. Ez nála a csoporthoz tartozás. - mesélte Cornéliusz.
Így él társadalmi életet.- pontosított Lamilla.
Még sokáig beszélgettek, s Adrielle elmesélte, hogy a Mélymocsár Múzeumban kitömött berleget is látott.
- Úgy néz ki mint egy behemót, csak kék-zöld pikkelyes ráncos bőre van.
- Az én nevem meg azt jelenti, hogy berlegvadász. - dicsekedett Nita.
A beszélgetés során Donn, időnként körbejárt és mindenkit egy csöppet megnyalt. Egyszer Lamilla ölébe is betelepedett, a hasát vakartatta és csendesen donnogott.

Este, amikor a lányok jóllakottan bemásztak az ágyaikba a puha takarók közé
- Azt hiszem sokkal jobban jártunk, mintha egy rendőrösre kerültünk volna. - ásította Adriell.
- Lehet, hogy ezt is az a házaspár intézte nekünk?- találgatta Nita, majd békésen elaludtak.
Egy emelettel feljebb Lamilla megemlítette Cornéliusnak
- Villgon mesternek igaza volt, minden támogatást megérdemelnek.
- Csak szépen, óvatosan. Ha megfelelő ütemben kapják a tudást, még akár a császári család tagjaivá is válhatnak. - értett egyet Cornélius.

Gron császárság, Herkalin megye Neronga járás Lakreasme birtok, Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Angus hava első dekád második nap vasárnap reggel öt óra tizenkettő perc.

 

A lányok korán ébredtek. Az éjszaka teljes nyugalomban telt, ilyen kényelmesen és pihentetően még sohasem aludtak. Most, hogy már pirkadni kezdett, a kerregek és tunták is elkezdtek hangolni a napra.
Amíg Nita letusolt Adrielle fentről nézegetett körül. Csak fákat, lombokat látott. Valamint rengeteg virágot és egy kevés gyümölcsöt is. A levegő illatozott a sok virágtól, és az illatuk valahogy erősebb volt mint amihez hozzászoktak. Valószínűleg ezért is aludtak olyan jól.
Miután Adrielle is elkészült óvatosan lelifteztek a bejárathoz. A vastag ajtó zárva volt, de könnyen nyílt. Nita hallotta a zárnyelvek mozgását.
- Úgy tűnik a fa valahogy hozzánk hangolódott. Családtagnak tekint.
Kinézett, s mivel semmi veszélyeset nem látott, kimentek a törzs elé. Donn kihasználta az alkalmat és a lányok feje felett kirepült a szabadba. A következő félórában Adrielle és Nita lelkesen végezték az utóbbi félév erősítő gyakorlatait.
Pontban hétkor frissen, átöltözve léptek be az ebédlőbe, s szimatoltak bele a pompás illatokba.
- A királyok udvariassága a pontosság. - dicsérte meg őket Cornélius. - Szervusztok. Lamilla már hozza a többit is. - mutatott rá az asztalon lévő finomságokra.
Cornélius és Lamilla minden reggel buem teát ittak, s megkínálták vele a lányokat is. A lányoknak nem nagyon ízlett a füstös kissé sós, kissé édes tea.
Reggeli után négyesben körbejárták a területet. A lányok korábbi félelmeivel ellentétben nem járták be az egész ültetvényt.
Mint Lamilla mesélte - Az ültetvény fái a káros emberi tevékenységnek nincsenek kitéve. Ha valaki leszedne némi gyümölcsöt, azt bárhol megteheti, nem vagyunk irigyek. Olyan nagyon értelme sincs, mert ha egy-egy családnak szüksége van rá, azt innen is szívesen adunk, nem kell bekódorognia az egész ültetvényt. Ha megnézitek csak itt-ott van érett gyümölcs. Aki meg nagy tételben vinné, az most éretlen terméshez juthat, és amúgy is a sárkányúton akarná elvinni.
Egyedül, ami ilyenkor gond lehet az a kertészeti kártevők támadása, de arra szerencsére már kiépített jelzőrendszer van. Nem kell megvárnunk, míg a fák kémiai jelzése ide is elér, Cornélius kiépített egy jelzőrendszert, amit a famesterek betanítottak a fáknak. -
Felmentek a kilátónak és felette lepárlónak kialakított kapok fa tetejére.
- Felettünk már csak a lepárló van. Most napsütödének használjuk. - mondta Cornélius és a magával hozott tésztákkal és húsokkal fel is ment oda.
- Nézzétek! - mutatott körbe Lamilla. Látjátok azokat a kis gömböket? - minden fa tetején az ültetvényen és körötte még további két gyűrűben apró, ám jól látható gömbök voltak.
- Baj esetén a fa a nedvével felfújja a gömböket és a nyelüket felfelé fordítja. Úgy már sokkal jobban láthatóak.
- Amikor olyat látunk, akkor mit kell tenni? - kérdezte Adrielle.
- Csak szóltok nekünk, mi kimegyünk és megnézzük milyen baj van. Aztán a baj forrását kell megszüntetni. Ám ilyenkor eddig még soha nem volt semmi. A kertészeti könyvek szerint sem. - mondta a visszatérő Cornélius.
- Amit viszont közelről kell ellenőrizni azok a fák itt vannak. - mutatta meg Lamilla a kertészeti tároló, feldolgozó, erjesztő és lepárló törzseket.
Két törzs a dolgozók szállásának volt kialakítva. Az egyik helyen fonott kosarakban rezneket és kiwegget tartottak. Mindegyik törzset végigjárták, alig fél óra alatt. Lamilla megmutogatta azokat a nyilvános és rejtett jelzőket, amivel a fák a behatolást jelzik.
- A fák okosak. Tudják, hogy a mi segítségünkkel hosszú és boldog életet élhetnek, ezért mindenben támogatnak minket. Most tegyétek ide a kezeteket az enyém mellé. Így a törzs tudni fogja, hogy megbízhat bennetek. Ez most már könnyen fog menni, mivel a központi törzs már jelezte nekik, hogy megbízható vendégek vagytok. Reggel gondolom láttátok, hogy az ajtó is hozzátok hangolódott. Az ajtókat azért mindig zárjátok be. Nem szeretném, ha egy besurranó trinu ugrana valakire egy sötét sarokból.
Mire végeztek Cornélius is csatlakozott hozzájuk, a kezében lévő tartóban kenyerek, sütemények és húsok illatoztak. Visszamentek a központi törzsbe, ki-ki letusolt és átöltözött. A lányok a most hordott ruhát betették a mosószekrénybe,
- Csak, hogy ezt is kipróbáljuk. - mondta Nita, de valójában nagyon szerette a tisztaságot és a frissen mosott ruha illatát. Az eszelősképzőben is gyakran vitték ruháikat az ottani mosodába, de - ez sokkal modernebb és személyesebb.
A lányok élvezettel vettek fel minden alkalommal tiszta ruhát itt, ahol megtehették.
- De csinosak vagytok lányok! - mondta Lamilla, miközben az ebédet bevitte az ebédlőbe. - Igaz, Cornélius?
- Bizony így van. - válaszolt Cornélius kissé elgondolkodva.
- Nem is tudod mit helyeselsz. - szólt rá Lamilla, de Cornélius rávágta,
- Azt kérdezted finom- e az étel és én azt mondtam, hogy bizony így van.
Látszott, hogy Cornélius megint valami tudományos dolgon töri a fejét.
- Ilyenkor annyira lekötik a gondolatai, hogy ha nem vigyázok rá könnyen leeshet a mélymocsárba is. - csóválta a fejét Lamilla.

 

Gron császárság, Herkalin megye Neronga járás Lakreasme birtok, Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Angus hava első dekád nyolcadik nap szombat reggel nyolc óra.

 

A lányok a következő héten minden nap bejárták a törzseket időnként elkalandozva a gyümölcstermő fák közé is. Amit idefelé jöttükben unalmas kutyagolásnak tartottak, mostanra Lamilla és Cornélius magyarázatai következtében megtelt élettel.
A frissen szakított gyümölcs íze messze felülmúlta a már régebben leszedett és messzebbről szállított gyümölcsök ízét. Lamilla azt is megtanította, hogy hogyan kell leszedni a gyümölcsöt.
- A kertészek ezt úgy nevezik, hogy elkérjük a fától.
Valóban az óvatos megoldással a fa mintha önként adta volna a gyümölcsöt.
- Magok persze nincsenek bennük. A fa csak akkor nevel magot, ha megkérjük rá, mert szaporítani akarjuk, vagy például a vadonban, ha a közelében szabad terület képződik egy öreg fa pusztulása miatt. - mesélte Lamilla.
A lányok kíváncsian nézték, hogy a kerregek és tunták valóban a beteg, gombafertőzött leveleket és gyümölcsöket fogyasztják-e, miként azt Cornélius elmesélte. A néhány genedelfát, amik a központhoz közel nőttek mindig megnézték.
- Nagyon érdekesek, mintha elfásodott öreg emberek lennének. - mutatta Adrielle Nitának.

Egyszer Cornéliussal felmentek a napsütödéhez is. Cornélius megmutatta, hogy miként kell az árnyékolót mozgatni. Ha a nap sütötte a hatalmas és vastag pároló kagylóhéjat, az felmelegedett. Ennek volt egy vékonyabb teteje is, ami az elpárolgó szeszt tartotta vissza lepárláskor. Ilyenkor a fával folyatott vékony vízhártyával hűtötték a felületet, hogy a szesz lecsapódjon.
A kukucskálón keresztül lehetett megállapítani az étel átsülését, illetve a cefre vagy bor mennyiségét a tálban. Cornélius már meglehetős gyakorlattal tette be és szedte ki a sütendő ételeket a sütödéből. A fát a túl sok melegtől egy másik még nagyobb kagylóban lévő, folyamatosan cserélődő víztömeg óvta, melyben a felmelegedő kagyló lábakon állt. Így a fa nem sérült és a párolókagyló kellően fel tudott melegedni.
Cornéliusnak a reznek és kiwegg kosarak gondozása is a feladata volt. Az előző napi tápot le kellett engedni, nehogy megromoljon. A frissen szedett gyümölcsöt a ketrec tetején lévő tölcsérbe kellett adagolni. A fák vízet permeteztek a kosarakra az állatok megfelelő környezetének megteremtése érdekében. A ketrecekből Cornélius napi hat rezneket és egy kiwegget vett ki. Innen volt a friss hús. A megtermékenyített ikrák a nevelőkbe kerültek, az üresek a konyhára.
Délutánonként a lányok őrizték a központi törzset, a házaspár a munkásszállásnak nevezett törzsek felújításán ügyeskedett. A dolgozók lakásait persze ki-ki maga tartotta fenn a famesterek segítségével, de Cornélius ragaszkodott hozzá, hogy a közös terekben a felületeket bevonja egy kopásálló anyaggal, ami sima felületet is ad. Általában ezzel kezelték a falakat, padlókat mindenhol, hogy az eredendően érdes felületek porfogását megakadályozzák.
A fák is örültek a kezelésnek, mivel a bevonat miatt kevesebb figyelmet kellett fordítani a kezelt területre. Olyan volt ez számukra mint az embereknek a védőruha. A megkeményedő anyag megakadályozta a kártevők támadását és a gombák megtelepedését is. Ezt a munkát általában az ültetvény munkásai végezték, de Cornélius ki akart próbálni egy új formulát, ami szerinte tartósabb és jobb védelmet is ad.
A színeket Lamilla keverte ki. Úgy gondolta, hogy a megfelelő színek hatására jobb kedvük lesz az embereknek. A színezés még viszonylag új dolog volt, de a nagyobb városokban már rohamléptekkel terjedt.
A törzs teljes külső felületét sehol sem kezelték le a védő bevonattal, oda amúgyis jóval erősebb bevonat, a fagél kellett. A sérült részek védelmére viszont gyakran vették igénybe a fagélt, s a törzsek a barna ezer árnyalatában pompáztak.

 

Gron császárság, Herkalin megye Neronga járás Lakreasme birtok, Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Angus hava harmadik dekád második nap vasárnap reggel kilenc óra huszonhét perc.

 

Nita és Adrielle lelkiismeretesen végezte a munkát. A kilátóról ezúttal is alaposan körülnéztek. Lamilla és Cornélius tájékoztatása alapján nem vártak jelzést a fáktól, ezúttal mégis a legtávolabbi, már nem is az ültetvényhez tartozó fa tetején megpillantották a felfelé álló és felfújt jelzőt. Tudták, hogy nem sürgős, ezért előbb leellenőrizték az itteni fákat, majd visszamentek a központi törzshöz és jelentették a házaspárnak, hogy mit láttak.
- Mi Cornéliussal megnézzük, hogy mi a baj és ha lehet el is hárítjuk azt. Ti maradjatok itt, nem szívesen hagynám magukra az itteni törzseket. Lehet, hogy az itt ólálkodó banda trükkje ez.
Lamilla és Cornélius elkerekeztek.
Adrielle és Nita a törzs előtt ácsorgott, amikor több nehézszállító gördült be az útról hordókkal telerakva. Nitának rögtön feltűnt valami.
- Te ezek gyantaszívók!
- Igen, látom én is. Biztos az a banda, amelyikről Lamilla beszélt.
- Azt tudod, hogy nem engedhetjük őket közel magunkhoz. Ezek gyilkosok.
Az egyik szállítóról leugró fickó már elvágta az útjukat a törzs felé.
- Csak a lánykák vannak itt. - kiáltotta az egyik rossz arcú.
- Kapjuk el őket, majd a törzsben eljátszadozunk velük. - mondta a másik óvatosan lopva a távolságot.
A lányok nem tiltakoztak, nem visítoztak, csak figyeltek és mintha valamit dúdolgattak volna.
- Mi van kiscsigák lefagytatok? Majd Loveni bácsi megvigasztal! - röhögött a harmadik.
Lassan körbevették a lányokat, tizenketten voltak, kilenc férfi és három nő. Az egyik már túl közel ért.
A gyantának köszönhetően mindent lassítva látott. Amint kinyújtott keze elég közel ért a magasabb lányhoz már indította a csusszanást, hogy a lány oldala mellé kerülve elkapja a nyakát. A csusszanással együtt a lány kissé hátra és oldalra mozdult. Még így lassítva sem igen lehetett látni, hogy miként.
A jobbja túl gyorsan emelkedik felfelé a karddal együtt.
- A fenébe! -
A gyantás már nem tudja visszahúzni a karját, s az a sárkánybőrre hullik. A fájdalom kirántja a gyantafelhőből. Minden felgyorsul. Fájdalmában tántorogva esik le a mélymocsárba.
A többiek egyszerre kapnak a kardjaik után. Nita lassan elfordul, mint aki menekülne, majd mivel nem lát kiutat visszafordul. A menet közben a hüvelyekből elősikló kardjai, miközben karjait kitárja, két fejet csapnak le. A kinyújtott karok lassítják a forgást, a háta mögött lévők már semmivel sem törődve akarják leszúrni.
A forgás iránya és gyorsasága hirtelen változik. Nita tudja, hogy fél éve még ina szakadt volna a hirtelen irányváltástól. Most az új gyakorlatok által megerősödve viszi véghez a lehetetlent. A támadók kardjai a jobb oldalától majd fél méterre szúrnak a levegőbe, a két gyantaszívó fejvesztve dől el az úton.
Adrielle alsó malommal hasít az egyik támadó két lába közé, majd könnyedén rántja ki a kardot ellenfele eldőlő testéből.
- Nahát, ilyet is tudok? Ezt eddig nem bírta volna a csuklóm. - gondolja, majd hátralép, és az utána nyomuló két gyantást a visszahajlás közben szúrja torkon és szíven.
Virudek még átlátja a helyzetet. Az egyik mint a forgószél, a másik mint a szélben hajladozó nádszál.
A maradék négy gyantás sem fogja menekülőre. Nincsenek hozzászokva, hogy valaki ellenáll nekik. Alig fél perc és minden figyelmük ellenére elesnek a lányok egyre gyorsuló csapásai alatt.
Adrielle és Nita immár lihegve állnak a lassan elcsendesedő holtak között.
- Tisztelet a holtaknak! Mindenkinek azt, ami jár! - mondják a formulát és tisztelegnek.
- Hú ez nagyon veszélyes volt. - mondta Nita.
- Végül is pont erre tettük fel az életünket. - szögezte le a higgadtságát megőrző Adrielle.
- Igen, de elsőre ennyi halott azért kicsit sok. - vélte Nita.
- Hát visszacsinálni már nem tudjuk. Igaz? Te! Lehet, hogy Lamillát is megtámadták?
- Á nem. - mondta Nita. - Nézd! Ott jönnek.

Cornélius és Lamilla ekkor tűnt fel a távolban, amint vidáman beszélgetve kerekeznek visszafelé. A lányok eléjük mentek, hogy felkészítsék őket a történtekre. Nem akarták, hogy az elvarázsolt tudós magába roskadjon, a kedves háziasszony meg sikoltozni kezdjen a hullák látványától.
- Mi történt? - kérdezte Nita, hogy időt nyerjen.
- Ó semmi lényeges, csak egy kis meghibásodás. Cornélius már meg is javította. De látom itt volt valami.
- Na most fog sikoltozni. - gondolta Nita, de Lamilla meglepően nyugodtan fogadta a dolgokat.
- Ezek itt nem maradhatnak! - mutatott a halott gyantaszívókra.
- Ha ez egy nagyobb banda, akkor bármikor ránk törhetnek a többiek. A rendőrségre egy ember nem mehet, mert ha valahol lesnek rá, akkor vége. Ha ketten indultok el, akkor magunkra maradunk, amit nem szeretnénk. Mint ahogy azt sem tehetjük meg, hogy itt hagyjuk az ültetvényt egy banda kényére, kedvére. Mi menjünk be a törzsbe, s ha segítetek az ebédet előkészíteni, addig mindnyájan megnyugszunk. Cornélius majd rendet tesz itt, aztán elmegy és megsüti az ebédet. Ebéd után pedig kitaláljuk, hogy hogyan tovább.
Cornélius azonnal neki is látott. Az egyik nehézszállítóról levette a hordókat. - Valahol távolabb fogom ledobni őket, ne zajongjanak itt a dögevők. - mondta, mintegy magának
Adrielle megragadta az egyik hordót, hogy segítsen a férfinek, de nem tudta megemelni.
- Úgy látszik túl sokat kivett belőlem a küzdelem. - csodálkozott, s újra megpróbálta volna, de Cornélius már levette az utolsót is.
A férfi átkutatta az egyik testet, kipakolt mindent a zsebekből az útra, elvette a kardokat, majd a néhai gyantaszívót feldobta az immár üres nehéz szállítóra.
Lamilla beterelte a lányokat a törzsbe, gondosan becsukta az ajtót, Cornélius közben folytatta a munkát.
A konyhában hármasban már vidáman beszélgettek.
- Lamilla, azt hittük, hogy sikoltozni fogsz. - mondta Adrielle, hiszen, ami a szívén az a száján.
- No no. Aki átélt már egy vöröspikkely járványt azt a halottak már nem ijesztik meg. - mondta Lamilla az igazságnak megfelelően.
- Ápoló voltam ott és naponta százak haltak meg. Én valamiért immunis voltam rá, ezért is alkalmaztak.
Lamilla mutogatta a lányoknak, hogy mit hol találnak, és alig fél óra alatt összeállítottak egy nagy tepsire való élelmet.
- Tepsis zöld, húsokkal. - mondta ki a végét Nita, s az éppen megérkező Cornélius kezébe nyomta.
- A holmikat a társalgóasztalra tettem. Amíg ezt megsütöm átnézhetnétek! - említette meg Cornélius és elindult a kapok fa felé.
Mindnyájan kíváncsiak voltak, hogy mit csinált Cornélius ilyen sokáig, s amint kimentek a törzs elé, már látták is, hogy mindent elintézett. Se halott, se nehéz szállító nem volt sehol, s leszámítva azt a pár vértócsát, melyek a rembek folyamatos nyalakodása folytán egyre kisebbek lettek, már semmi sem utalt arra, hogy itt valami történt.
- Tíz perc és már semmi nyoma nem lesz. - állapította meg Nita, aki mindig figyelt a nyomokra.
Visszamentek a társalgóba és elkezdték átnézni a holmikat, amit Cornélius összeszedett. Lamilla különrakta a gyantaszívó hengereket és tálkákat.
- Tizenegyen támadtak rátok? - nézett Lamilla csodálattal a lányokra.
- Tizenketten voltak, de az egyik leesett. Úgy tűnik mindannyian gyantaszívók voltak. - válaszolt Adrielle.
Nita közben a csillagokat számolta össze. - Nyolcezer hétszáz tizenkettő. - mondta.
- Mi legyen velük?
- Úgy tudom, hogy azé, aki levadássza őket. - mondta ki Lamilla cseppet sem szakszerűen.
- Igen. - mondta Nita. - A törvény szerint a gyantaszívók támadás esetén gyilkosnak minősülnek előzetes bírói ítélet nélkül is. A gyilkos holmija pedig az őt elfogó, vagy megsemmisítő állampolgár tulajdonát képezi.
- Akkor evvel rendben is vagyunk. - vélte Lamilla.
- Ez meg valami tudományos irat. - mutatta Adrielle. - Valami gyantavirágról, meg lepárlásról van szó benne, érdekes képletekkel, és egy csomó szerzőt sorol fel.
- Na ez pont Cornélius asztala. Majd utána néz. - dobta oda a leírást Lamilla Cornélius paksamétájára.
Nita még hosszan kutatott a maradék holmik között, s talált is egy gyémánt bilétát, pont olyat, amilyet ők kaptak az eszelősképzőben, amikor megkezdték a kiképzést.
-Petrus Gillentane Biberli - olvasta hangosan. - Ezek szerint gyantaszívó lett és ő volt az egyikük. Nem ismertem fel.
Adrielle már magyarázta is. - Ez a Petrus velünk együtt tanult, de megtámadta Nitát, ezért kicsapták az iskolából.
Cornélius érkezett vissza az ebéddel. A sok munkától mindenki megéhezett, így mindent megettek.
Délután a társalgóban ültek le és a lányok, mint hozzáértők felvázolták a tervet.
- A munkások Edzell hónap tizedik napján jönnek vissza. Addig nem mozdulunk innen. A biztonságunkra jobban vigyázunk. Csak kettesével megyünk mindenhova. Valamelyikünk mindig elkíséri azt, aki sütni megy a kapok fához. - mondta Nita.
- Rendben? És mindig zárunk minden ajtót.
- Most mi Nitával elmegyünk felderíteni a környéket. Hátha látunk valamit. Ne gyertek ki. Majd jövünk. - mondta Adrielle, majd Nitával együtt elindultak. Még hallották, amint mögöttük bezáródik az ajtó.
- Az itteniek a szállítók voltak, a mieink is csak szimpla kardforgatók. Jó lesz ha igyekszünk, mert ilyenkor néhány tövispuskás is szokott köztük lenni. - mondta Cornélius miközben fellifteztek a tizedikre.
- A holtakat hova tetted? - kérdezte Lamilla, majd tövispuskáikkal kiléptek egy rejtekajtón. - Ahova a mieinket dobtuk. Azokat már eltüntették a dögevők. - válaszolta a férfi. - A nehézszállítókat a kettes raktárban levittem a mínusz négyre a teherlifttel.
- Nézd csak! Ott lenn az a három tövispuskás a lányokat követi. - szólt közbe Lamilla.
- Akkor igyekezzünk. A hátsót leszedhetnéd, egy kissé lemaradt. - mondta Cornélius, és Lamilla már emelte is a puskát.
Egy tüsszentés, egy kis tántorgás és a gyantaszívó a mélybe zuhant. Lamilla gyorsan újratöltötte a puskát, felhúzta és Cornélius után indult.
A két tövispuskás gyantaszívó rájött, hogy harmadik társuk lemaradt. Visszafordultak. Óvatosságból letérdeltek, fedezéket keresve. Gorden, az öregebb, erősen figyelt, hogy végre felbukkan-e Giremi. A gyanta dolgozott, szeme lassan pásztázta a távoli lombokat. Hamar észrevette a középkorú párt.
Mindketten álltak, a férfi pont az ő szeme közé célzott. A nő kissé mellé valószínűleg Pevidre. A saját puskája lassan az arcához emelkedett. Már tudta, hogy legalább egy lövést le tud majd adni a férfira. A nő a társa felől esett. Még neki is sikerülhet.
Valami csillant a pár felől, s gyors ütemben közeledett.
- Egy tövis!
A fejét már nem tudta elrántani. Mielőtt meghúzta volna a ravaszt homlokába csapódott a sárkányméreggel kezelt tövis. Szakember lévén elégedetten állapította meg, hogy ellenfeleik nem kezdők és különleges minőségű puskát használnak.
Fiatalabb társával egyszerre indult a pokolba és az alattuk alig hetven méterre lévő mélymocsárba.

Adrielle és Nita nem talált senkit semerre, ezért elindultak a bekötőút felé. Itt találkoztak a társaik után küldött hat gyantaszívóval. A lányok tudta nélkül Cornélius és Lamilla biztosította a küzdelmet. A hatokat Firke a kiképző vezette. Őt nem lehetett becsapni. Egy pillanatig sem gondolt arra, hogy lebecsülje a „lánykákat“. Tudta, hogy eszelősök, vagy eszelős tanoncok lehetnek. A koruk alapján az utóbbira tippelt, s ezt megerősítette az is, hogy ilyenkor szokták őket gyakorlatra küldeni. Remélte, hogy kevésbé képzett, esetleg kevésbé felkészült instruktor tanulói, hiszen ilyenkor már többnyire tudásuknak majdnem teljében vannak.
Az utasítások, amiket a küldetés előtt kapott kizárta, hogy meghátráljanak. Egyelőre el akarta húzni az összecsapást, abban a reményben, hogy a három tövispuskás felderítő Gorden vezetésével időben visszaér és segítségükre lesz. A lányokat sem akarta megölni, hiszen túsznak, nyelvnek mindenképp hasznosabbak lesznek, mint holtan. Ám tudta, ha a csata kezdetéig nem kerülnek elő Gordenék, akkor a kíméletesség luxusát nem engedhetik meg maguknak.
Sajnos Pivellit elkapta a harci láz. Hirtelen az alacsonyabb lány felé csusszant és megpróbálta keresztül döfni. A lány, eddig mintha csak ringatózott volna, leginkább a csípőjét csavargatta. Firke gyanította, hogy ez valamelyik ősi harcmodor alapja lehet, de a többiek ezt még nem fogták fel. Firke a csendes dünnyögést is meghallotta, amiről mesterei azt tanították, hogy az eszelősök nessor dala.
Nita kifordult a támadás elől, de csupán annyira, hogy a kard két centivel előtte döfte át a levegőt, majd oldalával a férfi hátához simult és mindkét kardjával egyszerre nyársalta fel a fickót.
Pivelli akciója a túloldalon is beindította a támadást. Gerelgo két kézre fogott karddal villámsebesen sulytott a magasabb lányra. Az testsúlyát hátrahúzva kerülte el a csapást, majd minden lépés nélkül pusztán felsőteste visszahúzásával két kardjával fogta ollóba Gerelgo nyakát. Mindkét kard az ütőeret vágta át. Gerelgo nyakából mindenfelé ömlött a vér, s mielőtt bármit csinálhatott volna, úgy dőlt el az úton mint egy zsák genedel.
Firke az alacsonyabb lány közelébe araszolt, és amikor Bidrug fennakadt annak kardjain elérkezettnek látta az időt. Hirtelen emelte jobbját Nita felé, s előtűnt az eddig rejtegetett rövid csövű tövispuska. Szeme a gyanta segítségével lassan pásztázott, ujja a ravasz felé mozdult, s ekkor egy pillanatra megdermedt.
Alig hat méterre a sűrűben meglátta Lamillát. Pont az ő két szeme közé célzott. A gyors agyműködése segítségével megállapította, hogy aki céloz, az nagyon ért hozzá, ráadásul a csúcsminőségű Lefgener puskával lelövi őt mielőtt meghúzhatná a ravaszt. A pillanatnyi ledermedés elég volt Nitának ahhoz, hogy Firkét egyszerre fossza meg a fegyvert tartó jobb kezétől és az életétől.
- Gorden! Hol a fenében vagy!? -
Vezetőjük elestével a társaság maradéka fél perc alatt pusztult el. Adrielle lépett be a két férfi közé és csapta le a fejüket.
Nita már lehiggadt a harc után, ezért ő mondta ki az ilyenkor illendő szavakat.
- Tisztelet a holtaknak! -
Majd Adriellel egymás mellé állva fent a magasban és lent a sárkánybőr útnál is keresztezték pengéiket. Adrielle mondta a választ.
- Mindenkinek azt, ami jár! -
Összeszedték magukat, körülnéztek lehetséges ellenfeleket keresve, megmotozták a halottakat, és mivel úgy ítélték meg, hogy elég messze vannak a központi törzstől, ledobálták őket a mélymocsárba. A gyantaszívók kardjait és tárgyait hurcolva is mindenfelé figyelve indultak vissza Lamilláékhoz.
Lamilla a társalgó ablakából figyelte a lányokat és mindketten eléjük mentek. Cornélius elvette tőlük a kardokat és az egyik földszinti szobába tette, miközben a lányok felmentek a harmadikra. Mire Cornélius utánuk ment, már mindent átnéztek. A lányok további nyolcezer csillaggal lettek gazdagabbak, de a zsebek tartalma új információt nem nyújtott.
- Lányok! - szólt rájuk Lamilla. - Csurom vér vagytok. Tusoljatok le, és váltsatok ruhát!
Este vacsora után Nita és Adrielle pihengetett egy kicsit, remélve, hogy a távérzet lecsillapítja felspannolt idegeiket. A távoli tengerek élővilágáról néztek meg egy reverg filmet. A képek csodálatosak voltak, de a reverg rendező gondolatait nem igazán értették. A bemondó a végén megemlítette, hogy Porvinus Manno Bart művészfilmjét látták.
A lányok megnyugodtak. Tudták, hogy a művészfilmeket az azokat dicsérő kevesek sem értik.
- Most már tudom, hogy mit tanítottak az elmúlt fél év alatt. - bukott ki Adrielleből.
- Mire gondolsz? - kérdezte Nita.
- Hát a Pomarinra.
- Na, úgy igen. És az erősítőgyakorlatok pont ezekhez kellettek! - mondta Nita felülbírálva korábbi álláspontját.
- Amint visszaérünk megkeressük az új tanárokat és köszönetet mondunk nekik. Az életünket mentették meg.
- Igen így lesz! - kontrázott Adrielle.

 

Gron császárság, Herkalin megye Neronga járás Lakreasme birtok, Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Angus hava harmadik dekád harmadik nap hétfő reggel hat óra tizennyolc perc.

 

Nita és Adrielle a vámpírok eltakarodásával egy rövid őrjáratra indult. A nessor állapotot még a törzsben előidézték, így teljes figyelemmel tekinthették körbe a környezetet. Lamilla és Cornélius tudta, hogy így a tövispuskások sem tudják őket meglepni, ezért nem aggódtak. A lányok a közeli törzseket bejárták, és sehol sem tapasztaltak behatolást. Elindultak a bekötőút felé és azt találgatták, hogy vajon hol tölthetik a bűnözők az éjszakát. Hosszas találgatás után abban állapodtak meg, hogy valószínűleg a sárkányút melletti egyik törzsben, ahol korábban egy utazó famester valami lakás szerűséget alakított ki. Nem gondolták, hogy hamar meg tudnák találni, és Lamilláékat nem akarták magukra hagyni, ezért visszamentek az ültetvényre.
Reggeli közben Cornélius beszámolt róla, hogy a papírokat elolvasta. - A dolog lényege, hogy a gyantaszívók találtak egy módszert, hogy ne a rendkívül drága gyantát kelljen szívniuk. Valahol szert tettek egy gyantavirágra, az egészet feldarabolták és hordókba rakva gyümölcsborral konzerválták.
- Most azért jöttek ide, hogy a lepárlót beindítva gyantaszeszt készítsenek. Evvel a módszerrel a virág gyantatartalmának nyolcvan százalékát lehet kinyerni a szokásos gyantagyűjtés három-öt százalékával szemben. Ráadásul a gyantaszívó tálka sem kell a használatához, elég egy butykos.
A reggeli ma is finom és bőséges volt. A lányok ismét próbálkoztak a buem teával, s maguk is meglepődtek, hogy mennyivel jobb, mint korábban. Nita meg is említette.
- Ez most sokkal finomabb, máshogy főztétek?
- Dehogy! - válaszolta Cornélius. - Csak a szervezetetek rájött, hogy a szükséges nyomelemeket a teából könnyebben fedezheti, ezért módosult az ízlésetek.
Miután mindannyian jóllaktak, Adrielle megkérdezte
- Nincs véletlenül tövispuskátok? Most nagyon jól jönne.
Lamilla bólintott, Cornélius pedig elment, majd öt perc múlva két puskával és tartalék tövisekkel tért vissza.
- A trinuk ellen van, ezért vigyázzatok, mert sárkányméreggel vannak kezelve a tövisek.
Nita örömmel kaparintotta kezébe az egyiket. Mivel kiskorában egy kis faluban éltek, már korán megtanították otthon a tövis- vagy szélpuska használatát. Adrielle is jártas volt a használatában. A Lefgener márka jelet mindketten megcsodálták. Elismerően simogatták meg a puskákat.
- Ez a legjobb minőség! Ennél oda megy a tövis, ahova lövünk. - örvendezett Nita. Élvezettel próbálták ki a fegyvereket, egyelőre még tövis nélkül. A ravasz meghúzásakor egy csendes tüsszentés hangjával távozott a levegő.
- Nem őrizhettek minket egész nap, arra várva hátha ideeszi a fene azt a nyüves bandát! - vélte Cornélius, de Nita megcáfolta.
- Tudod van a nessor állapotnak egy olyan, a gyantaszívók által nem ismert változata, amikor az eszelős csupán a mozgásra reagál. Szinte alszunk, de legalábbis pihenünk ilyenkor, viszont minden mozgásra felfigyelünk és ami veszélyes, arra reagálunk is.
Adrielle és Nita három nappalt töltött őrségben egy jól védett magaslati helyen, ahonnan a bekötőút jókora szakaszát belátták. Cornélius és Lamilla időnként váltotta hol az egyik, hol a másik lányt. Ilyenkor mindenféléről beszélgettek a lányokkal, miközben ketten is figyelték az utat.

Gron császárság, Herkalin megye Neronga járás Lakreasme birtok, Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Angus hava harmadik dekád hatodik nap csütörtök délelőtt tíz óra harmincegy perc.

 

Adrielle a negyedik nap délelőttjén mozgást érzékelt. Intett Nitának, aki jelezte, ő is észrevette. Az eddigiek mindig hamis riasztásnak bizonyultak. Szervezetük többnyire egy egy reznek mozgására jelzett be. A három nap alatt még egy nyamvadt trinu sem tűnt fel a közelben, hogy leszedhették volna.
Most viszont úgy tűnt a banditák előőrse jelent meg. Négy fickó ólálkodott az ágak között nagyjából a lányok leshelyének magasában. Lamilla még az elején megkérte a fát, hogy megfelelő fedezéket készítsen a lányoknak, és mostanra már tökéletesen ki is alakult a kényelmes fészek. Felülről sűrű árnyékot vetettek rájuk a levelek, s oldalról sem lehetett őket látni. Nekik viszont kiváló kilátásuk nyílott a bekötő útra.
Most, hogy célba vették a támadókat, nem kellett beszélniük sem. Mindenki a felé eső szélsőt célozta meg. Két kifújás, két halott. Amíg a puskákat felhúzták ellenfeleik védelmi állást vettek fel. Még csupán sejtették, hogy az ültetvényesek merre lehetnek. A lányok újabb két lövése után már nem volt senki, aki bemérhette volna állásaikat. A gyantaszívók, lepuffanó társaik láttán, rohammal hidalták át a távolságot. A lányok még két gyantaszívót lelőttek, aztán puskáikat hátrahagyva csusszantak le a maradék hat bandita mögött.
Kezdetét vette a kardcsata. A hat bandita között két behemót is akadt. Róluk köztudott, hogy kondícionálásuknak megfelelően ha egy kardcsapás nem vágja át vastag karjukat, vagy más testrészüket, akkor a kard beleragad a húsukba, s a könnyen elérhetővé váló ellenfelüket elkapva morzsolják össze azok fejét. Ráadásul a mérgeknek is sokkal jobban ellenállnak mint bárki más.
A lányokban a közelharc izgalma és a két behemót jelenléte miatt a jelenlegi felállásnak megfelelően egy kétezer éves párosharc fogásai indultak be. Adrielle „A nádszál és a szikla“ táncát járta, melyben a nádszál az útjába akadó két gombaférget előbb felszeleteli, majd nekimegy a kősziklának. Nita „A forgószél és a kőszikla“ táncát lejtette.
A négy bandita hamar elhullott a csapások alatt, de a két behemót egyre közelebb ért. Mindketten egyszerre indították ütéseiket a lányok felé. A lányok eltáncoltak, de az ütés szeléből érezték, ha ez egyszer eltalálja őket, akkor nekik annyi.
Piper és Nigundaa tökéletesen uralta a szellemükhöz mérten lassú mozgásukat. Sajnos ellenfeleik túl kicsik és túl gyorsak voltak. Piper sajnálta is, hogy nem valami nagydarab elbizakodott férfi áll vele szemben. Azt egy pillanat alatt verné péppé.
A második ütésnél Adrielle és Nita keze is automatikusan mozdult. Az ütés a lábujjaiktól indult s keresztbe verte a behemótok ütését. - „Keresztbe verni egy behemót ütését?!“ - rémlett fel Adrielleben. Sajnos nem törött el a behemótok keze. A lányok csak gyors elhajlással menekültek meg.
Aztán a behemótok mögött feltűnt egy nehézszállító, ami őrült iramban száguldott Lamilla és Cornélius által hajtva. A behemótokat hátulról kapta el, s azok beestek a szállítótérbe. Adrielle és Nita félreugrott a száguldó nehézszállító elől. Cornélius és Lamilla még időben szállt le róla, miközben a behemótok megpróbáltak a hanyatt fekvésből felkecmeregni. Gyors gondolkodásuk miatt tudták, hogy le kellene ugrani a járműről, de nem volt elég idő. A behemót nők a géppel együtt zuhantak a mélymocsárba.
- Láttuk a támadókat és az óriásokat is. - magyarázta Cornélius.
- Lamillának jutott eszébe, hogy biztos a járművükért jöttek, hát adjunk vissza egyet nekik.
- Most visszakapták. - mondta Lamilla a száguldástól még lihegve. Nita lekukucskált a mélybe
- Ezek már nem fognak visszamászni, a slabakok már széttépték őket. A szállítót viszont fel lehet hozni, az félúton megakadt egy ágon.
Négyen együtt húzták fel a triciklit, amire Nita kötötte rá a kötelet Adrielle segítségével.

A következő napok békésen teltek, s lassan Nita és Adrielle is abbahagyta az állandó készenlétet.

 

Gron császárság, Gombola világváros Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvenharmadik év, Edzell hava első dekád ötödik nap hét óra tizenöt perc.

 

Cornélius valamiért nem érkezett vissza reggelire. Ez szokatlan volt tőle. Lamilla mondta is a lányoknak
- Cornélius mindenhova pontosan érkezik és egy étkezést sem hagy ki. Valami baj van!
Hárman együtt indultak tövispuskával is felfegyverkezve. Amint kiléptek a törzsből három fickó támadt rájuk. Lamilla elvette a lányoktól a tövispuskát, hiszen közelharcban nem ad kellő védelmet és visszalépett a törzsbe. A lányok az elmúlt napokban lezajlott küzdelmek után már rutinosan küzdöttek, s gyorsan leverték ellenfeleiket.
Lamilla mutatta meg a távolban egy gyalogszállítón valamit hurcoló bűnözőket. Az első sortűzzel újabb három bűnözőt öltek meg. Ekkor a többiek megálltak és visszakiáltottak.
- Az öreget elkaptuk és elvisszük. Ha még egyszer lőttök, akkor megölöm!
- Adjátok vissza azonnal! - kérte Lamilla izgatottan.
- Pároljátok le a hordókat, amit elloptatok és az öreget becseréljük a párlatért! Ne kövessetek, mert akkor meghal! - tette oda a kardját a mozdulatlanul fekvő férfi nyakához.
- Rendben! Megteszünk mindent, csak ne bántsd!
- Lányok menjünk visszafelé a kettes raktárba.
A gyantaszívók elvonultak. Egyedül Lamilla vette észre, hogy az ájultan fekvő férfi jelzi
- Tíz perc múlva kövessetek.
A csapat elvonultával Lamilla füttyentett és a megjelenő denevérkutyának jelezte
- Donn! Kövesd Cornéliust.
Közben ők is elindultak. Donn rövidesen visszatért majd Lamilla kérdésére
- Hol van? Cornélius hol van?
Előttük repkedve vezette őket a megfelelő törzshöz. Lamilla felvette a kapcsolatot a fával, s mivel időnként segítette a fát, most gyorsan megtudott mindent, ami a törzsben várta őket.
- Bemehetünk. Nincs veszély.
Adrielle lépett be először, majd Lamilla és végül Nita. A Cornéliust elrabló gyantások holtan hevertek a földön, s nagyon úgy tűnt, hogy egymást ölhették meg.
- Cornélius??! - kiáltotta Lamilla.
Az egyik szekrény ajtaja kissé kinyílt, Cornélius lesett ki rajta.
- De jó, hogy itt vagytok! Ezek azt hitték, hogy még alszom, ezért magamra hagytak, amíg megbeszélték a dolgokat. Gyorsan elbújtam ebben a szekrényben. Kihallgattam őket. Mindnyájunkat meg akartak ölni, de a gyantapárlaton, ami még nem is létezik máris összevesztek.
- Aztán mivel nem találtak engem, egymást hibáztatták, hogy megszöktem. A végén összecsaptak és ezek szerint megölték egymást. - mutatott a hullákra.
- Én meg nem tudtam, hogy mindannyian meghaltak, ezért nem mertem előjönni a szekrényből. Az viszont biztos, hogy nincsenek többen. Azt mondta az egyik, hogy
- Kár volt kiválni a klánból, már csak öten maradtunk.
- Mire a másik A gyantaszesszel majd örömmel fogadnak! De lehet, hogy inkább megtartjuk magunknak!
A holtaktól a szokott módon szabadultak meg, majd visszatértek a birtokra.
Este a lányok már a szobájukban heverészve úgy döntöttek, hogy másnap visszamennek a Pomarinba, hiszen a tanítás már elkezdődött.

 

Gron császárság, Gombola világváros Lemalkán szerinti 3828, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvenharmadik év, Edzell hava első dekád hatodik nap hét óra harmincöt perc.

 

Adrielle és Nita elbúcsúztak. Megölelték egymást Cornéliussal és Lamillával, majd elkerekeztek a főút felé, hogy a reggeli vonattal menjenek vissza az eszelősképzőbe. A két lány és a házaspár, amíg az út nem kanyarodott integettek egymásnak. Adrielle kezdte dúdolni az ősi dalt “ Szeretnék indián lenni egy évre“, majd Nita is bekapcsolódott és vidáman dalolva fordultak Gombola irányába. A lányok nagyon elégedettek voltak az eltelt egy hónapos gyakorlattal. Ahhoz képest, hogy mennyire tartottak tőle, kifejezetten hasznos, tanulságos és izgalmas volt.
A házaspár rendet tett a gyantaszívók után, Cornélius beindította a lepárlót és a teljes virággyanta bort lepárolta. Még nem tudta, hogy pontosan mire lehet használni, ezért a kettes raktár mínusz tízen helyezte el a hordókat.
- Kész van minden. - jelentette Lamillának.
- A lepárlót is kitisztítottad? - kérdezte Lamilla.
- Csillog mint a vámpír szeme éjszaka.
- Jövő héten elmehetnénk Pertelbe, utána szeretnék nézni ennek a szakirodalomnak. - mutatta Cornélius a gyantaszívóktól megszerzett papírt.
- Rendben, ha visszajöttek az itteniek a szabadságról hazamegyünk és Gombolából megszervezzük az utat. - válaszolta Lamilla. - Azért rendesek a lányok. Jó volt velük.
- Rajtuk tartjuk a szemünket, el ne kallódjanak. - válaszolta Cornélius.
- A gyantaszívók kardjait hazafelé leadhatnánk. Ne mondhassa senki, hogy gyűjtögetők vagyunk. - javasolta Lamilla.