Lenyeltem a bánatom

Teljes mű / Kész

Próbálom megfogalmazni a tőled távol töltött időt, de mindig zsákutcákba tévedek.

Bizonyára azt gondolod az elmúlás az egyetlen kiút, mely válaszokat ad az elfeledett kérdéseidre.

Szétszórt emlékek menedékébe mélyen bele temetkezel, s mire feleszmélsz, múló valóság leszek.

Biztos pontokról beszéltél, hogy én vagyok az egyetlen,

De ekkor még nem tudtál taszítóerőd milyenségéről.

A megoldást bennem keresve újra és újra elbuktál,

Majd szépen lassan így váltam a mindenségedből, a bús komor elmúlásoddá.