Az ember sokszor maga alatt van,na én is így voltam,és így született a mű.
szerző
Itt a lelkemet...!
Teljes mű / Kész
Itt a lelkemet…!
Itt a lelkemet hagytam itt.
Itt az életemet hagytam itt.
Itt az erőmet hagytam itt.
s,hajdan a föld lesz Urrá rajtam.
Hányszor zörrent a zár!
Hányszor köszöntött a szél,
haza felé utamon.
hányszor mondta,hogy Good bay.
Nem hittem én a szép szavának,
csak nevettem rajta én.
Ki tekerte a szót a szél.
Lelkemben halott oly mélyen.
Oly szépen,hogy dalra fakadt az ajkam.
Hányszor láttam a madarak táncát.
S,ha fa leveleket hordott a szél utánnuk.
S, láttam mily boldogok ők!
Kék ég alatt tűntek el a semmibe.
Szerelmet trillázva rajzolták fel a kék égre.
Itt hagytam a lelkemet,
hogy a nap pír oldja fel.
Itt mindent mi,oly szép volt mindent.
Gondolatimba szállva elmegyek,
oda hol rideg ég hegyek rajzolják a szívemet.
S,majd ha egyszer virág pirkad tavaszán.
Talán az érzésemet,szívemet,s,mi voltam.
Talán a lelkemet is vissza veszem,én azt.
GFN: 2017.7.16