Bipoláris világ
túlélési útmutató (nemcsak)mániásoknak
König Ditta
2017
Publio
www.publio.hu
Minden jog fenntartva!
Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöcbe ne vessen téged. Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.
Lukács 12,58-59
Valós események alapján
Köszönetnyilvánítás
Köszönet anyukámnak és dr. Feller Gábornak, az orvosomnak, akik utat mutattak a nehéz időkben is.
Telihold bipoláris módra....
2016. január 9.
Szombat van, épphogy kijöttem a kórházból, a jövendőbeli főnököm be is rendezte az irodámat. Ugyanaz a nő vagyok, aki egy hónappal ezelőtt nyálcsorgatva feküdt a kettes ágyon. Felpörgött gondolatokkal, szerelmesen, világmegváltó ötletekkel, csak félig-meddig gyanítva, hogy valami nincs rendben. Mikor landolok a kórházi ágyon mindig csak sejtem, hogy a hiba nem az én készülékemben van, és hogy vagyok olyan hírös világsztár, mint britni szpírsz. A második depo után már kezdem sejteni, hogy ismét a vesztes oldalon dülöngélek, de bizonyosságot csak több hét vizit után nyer az ember. A múltkor már voltam vámpír is... Az az állapot, mikor vérre éhesen landolok valahol és közlöm, hogy vért akarok inni. Öt nap nem alvás után az arcomra kiülő agresszió nem lehet semmi attrakció egy átlag embernek, főleg mikor pár napja csak egy helyes, intelligens nőt ismert, akinek kimondottan megnyerő, pozitív a kisugárzása.
Valószínűleg nem veszem észre, hogy mikor kiegyensúlyozott énem éli az életet, a bensőm mennyi minden ellen tiltakozik. Állandó harcban állok a politikai elittel. Görcsös liberalista vagyok, utálom a korlátolt gondolkodást... Mindig ragaszkodom a hitemhez. Magyarországon minden tilos, de legfőképpen gondolkodni nem szabad. Itt azok a családapák vezetik be a szingliadót, akik sutyiban swingerklubokban tornázzák le magukról a fölösleges kilókat. És tudjátok, nem az a hajmeresztő, hogy ezt leírom, hanem hogy tényleg igaz. A híradó 16+ videókkal hozza meg a kedvet az antidepresszánsok szedéséhez... Nincs szellemi tápláléka a léleknek. A férjek Szulejmánok, a nők modern kori Seherezádék akarnak lenni. 30 éves korára az ember kiég, elveszíti álmait, a tisztességes boldogulásának lehetőségét.
Múlt héten a pszichiátrián a kávézó előtt:
– Te miért vagy itt? – Széles mosoly, büszke tekintet – néha az az érzésem ilyenkor, hogy minél nagyobb hülyeséget csinálnak, annál jobban reklámozzák, hisz ez nem börtön hanem bolondok háza.
– 47 éves háromgyermekes családapa. Felvágtam az ereimet, de pont arra járt a mentő. Olyan szerencsétlen vagyok, múltkor elszakadt a kötél akasztás közben... Sőt mi több, (itt már azt hittem, nem lehet fokozni) 200 méterről szoktam ejtőernyőzni, de mindig kinyílik az a kibaszott ernyő. Már megint emelni fogom a magasságot... Ha végre kijutok, csak be kell tömessem a fogamat. Mert az ernyőzést csak szigorú feltételekkel lehet ám csinálni – okít ki az öngyilkosság rejtelmeiről.
– Rád se kötnék biztosítást –hangzik a számból cinikusan.
– 6 milliós van, öngyire is kiterjed – jön a válasz röhögve.
Én nem akarok beteg lenni. Egyik orvos a másik után ígéri gyógyulásom titkos receptjét válogatva a hatóanyagok között. Az egyiktől beszélni nem tudsz, a másiktól még fingani sem. Komolyan mondom, ha egyszer sikerül nekik eltalálni valamit, jelölni fogom őket valami díjra. Azt azonban mindegyik felrója, ha az ember nem szedi a gyógyszereit. Persze, mert nem akarok még meghalni – mormogja az ember magában. Egyébként lehet, hogy Rivotrilra meginni egy üveg Metaxát lvakmerőségnek hangzik, de iszonyatosan nagy élmény. Utána egy hónap a zárt osztályon már kevésbé tartozik a céljaim közé... De a jó pap is holtig iszik.
Miután a jogsimat is bevonták és a nyakamon egy sereg felvértezett FBI-ügynök gyámos, valóban elgondolkoztam, mi a különbség köztem és a férfi között, aki érfelvágással meg modern kori bungee jumpinggal próbálkozik feldolgozni a napot. Lehet, hogy nem vagyok sokkal okosabb, hiszen ha a szilvalekvár meghajt, és nekem dolgoznom kell aznap menni, egyszerűen nem eszek... Ennyi a feladat.
De ha tényleg ilyen egyszerűen megoldhatóak a problémák, miért történik meg mindenkivel újra és újra? Mindenkit nem lehet lehülyézni… Puszta racionalitással viszont nem tudok kikecmeregni a bipoláris mániámból.
Igen, mert bipoláris vagyok. Ez mindig rajta van a zárón meg egy csomó kulcsszó arra, amikor Supermanként landolok hajnali órákban a kettesen. Igen, a 2-es pszichiátrián… Már 15 éve beteg vagyok...
Bipoláris affektív zavar: igen, az, ami a hírességeket gyötri meg a zseniket meg az átlagembereket meg az alkoholbetegeket… Mostanában mindenkit, akinek van i betű a nevében… Ez az a betegség, mely válogatás nélkül pillanatokon belül nyomorba dönt és ami után magyarázkodnod kell, hogy tulajdonképpen te nem is úgy gondoltad, meg sajnálod, nem is vagy ilyen vagy olyan, szóval egy csomó kellemetlen helyzetből kell kimosnod magad, és nagy szerencse, ha nem akarnak beperelni, mert amúgy látszólag lehetsz te Sharon Stone is 160-as IQ-val. Szóval látszólag, és ezt nagyon ki kell hangsúlyozni, látszólag semmi bajod.
Albert Györgyi is depresszióval küszködött állítólag... Tulajdonképpen nem tett jót a mániás megítélésnek, mert folyamatosan arról regélt, milyen hírességekkel játszotta a Jancsi és Juliskát. Őszintén szólva ez a betegség korántsem arról szól, hogy ki kivel meg mikor. Az tény, hogy mikor az ember pörög, nem feltétlenül mérlegeli halálra a helyzetet, hogy mibe vagy kibe botlott tulajdonképpen... Mondhatni bevállalóssá válhat, de attól még válogat, az biztos....
Nemcsak a kurvákkal, de a drogosokkal is kevernek minket, a szétszórt gondolatok és az összefüggéstelen beszéd miatt. Azonban amíg egy drogos két nap múlva végez a szakambulancián, addig nekem majd egy hónap, mire a gyógyszerek hatnak és ismét találkozhatok a kutyámmal. Egy szájbakúrt hónapon keresztül várhatod a 20 másodpercet, amit rád szánnak naponta viziten. 20 kemény másodperc, ami alatt elmesélheted életed történetét, mint az amerikai filmekben. Szóval a sztorira senki nem kíváncsi, csak leszedálnak. Úgyszólván nyomnak egy format cét, majd installálnak valamit, ami vagy működik vagy nem. Ez ember- és orvosfüggő. Behangoljuk a rossz zongorát és hazaengedjük, mikor már láthatóan valami lesz.
– De kérem, én sztradivári vagyok, – makogok magamban... Lássák meg bennem, hisz 20 másodpercben nem lehet bizonyítani...
