Utolsó felvonás

Teljes mű / Kész

Állok a színpadon,

alattam lakkozott padozat.
Hófehér cipőm kopog. 
Kiengettem sőtét hajamat,
Fénybe borítottam arcomat.
Mosolyt; az emlékedből lopok.

Előttem bársony függöny, nemes.
A legszebb zöld, mit valaha láttam.
Nem gördül fel, még nem érdemes.
Szerepem ki sem találtam.

A nézőtér üres, elhagyott, néma.
Nem lesz közönség ma sem.
Elképzellek a páholyban néha...
Csillog a szemed - csak nekem.

Komédia?Vígjáték?Dráma?
Mi legyen most műsoron?
Bohóc legyek?Cseléd? Dáma?
Ma nincs szerep! Önmagamat adom.

Fekete csipkében,fűzőben,
földig hulló estélyiben várlak.
Nem ragyogok drágakőben.
Csupán örömben,ha végre meglátlak!

Szívemről lesöpröm a rozsdát.
A csücske régen nem lakott.
Kidobtam az összes koloncát!
Reá vasaltam, egy erős lakatot.

A kulcsát Nálad rejtettem el.
Te nyithatod ki egyedül!
Faggatom a távolt,de nem felel.
Érzed,hogy hiányod rám terül?

Mozdul a függöny, készen állok;
nagy levegőm még elveszem.
Gyúlnak a lámpák,hűlt helyeket látok!
Kereslek... Nem vagy itt ma sem.

Számra fátyolos csönd borul.
Arcomról elsétál a fény.
Emléked, lelkem alá hull.
Elmerül, mint igaz gyöngy, 
az óceán mélyén.

Suttog a titkom; időm véges.
Nem lesz több felvonás!
Kihúnynak a fények,
bezár a színház.
Nem kell többé, senki màs!