2019. november 29.
szerző
SZERETET ÓDA
Teljes mű / Kész
Kertek alatt fehér árnyék lépeget.
Ki a gazdája, nem tudom, akár a Tiéd is lehet.
Szomorúan olvad az átlátszó tájba.
Szürkül már az ég alja, alkonyba hajlik a messzeség ága.
Lassan hamvad szét körvonalának fátyla.
Szállingózik a tomboló ködben lelkének hófehér virága.
Apránként fogy el minden kis töredék.
Egy parányi darab lüktet csupán. Kihűlő föld szerteszét.
Fázik. Nagyon fázik a mélységes hidegségben.
Szorongva tekint a távolba, magányába zárva egészen.
Szorosan ölelné egyetlen megmaradt részét.
Nem tudja, nem érintheti már porba hullott szívét.
Apró lábak alatt száraz faágak moraja reccsen.
Angyalarcú gyermek édes mosolya utazik a szélben.
Éteri keze csendesen felkapja az alig dobbanó szívet.
Ezernyi hópihét fúj ajka a zuhanó táj felett.
Hangja fényesen csilingel a karcos éjszakában:
Ne félj! Látod, Ő nem hisz az elmúlásban!
Ő a SZERETET! Ő soha nem adja fel!
Mindig él és arra tanít, szeress őszinte emberséggel!
Most visszaadom Neked! Most az egyszer!
Vigyázz rá és becsüld Mindeneddel! Lángja ragyogjon Létezéseddel!
Légy a Fény! A legmelegebb Ölelés!
A simogató Pillantás! A gyengéden suttogó Ébredés!
Szerző további művei:
-
Vers
Renata Maroti JÉGVIRÁG -
Vers
Renata Maroti AZ ANGYALI NŐ -
Vers
Renata Maroti SZERETEM MIKOR AZ ARCOD A PÁRNÁN... -
Vers
Renata Maroti SZÜRKE LETT A VILÁG