SZERETEM MIKOR AZ ARCOD A PÁRNÁN PIHEN

Részlet / Kész

Szeretem, mikor arcod a párnán pihen.

Ilyenkor pillangók szárnyalnak testemben. Ó, igen!

Néha úgy érzem, szétfeszít a Szerelem.

Hullámok kergetnek: születnek, majd elhalnak bennem.

 

Mellém sodort az élet, itt vagyunk ketten.

A végzet ültetett a Tisza-partjára aznap, tudom nem véletlen.

Enyém vagy Te már rég, örökkön együtt folyunk, végtelen.

Bekebelez megírt sorsunk, életünk játéka aranylik földön, s égen.

 

Szeretem a kezed nyomát bőrömön.

Szeretem illatod hívó szavát, bódító, mámorító öröm.

Szeretem a szíved igazát, valómat látom tükrödön.

Elveszve sodródnék nélküled, őrködj felettem, s én is őrködöm.

 

Szeretem, ahogy tekinteted az arcomon pihen.

Szívem a szíveddel dobog a szélfútta bércen.

Lelkünk összesimul a virágzó hegygerincen.

Sorsunk zuhogva zúdul alá ereinkben.