2020. február 14.
szerző
SZERETEM MIKOR AZ ARCOD A PÁRNÁN PIHEN
Részlet / Kész
Szeretem, mikor arcod a párnán pihen.
Ilyenkor pillangók szárnyalnak testemben. Ó, igen!
Néha úgy érzem, szétfeszít a Szerelem.
Hullámok kergetnek: születnek, majd elhalnak bennem.
Mellém sodort az élet, itt vagyunk ketten.
A végzet ültetett a Tisza-partjára aznap, tudom nem véletlen.
Enyém vagy Te már rég, örökkön együtt folyunk, végtelen.
Bekebelez megírt sorsunk, életünk játéka aranylik földön, s égen.
Szeretem a kezed nyomát bőrömön.
Szeretem illatod hívó szavát, bódító, mámorító öröm.
Szeretem a szíved igazát, valómat látom tükrödön.
Elveszve sodródnék nélküled, őrködj felettem, s én is őrködöm.
Szeretem, ahogy tekinteted az arcomon pihen.
Szívem a szíveddel dobog a szélfútta bércen.
Lelkünk összesimul a virágzó hegygerincen.
Sorsunk zuhogva zúdul alá ereinkben.
Szerző további művei:
-
Vers
Renata Maroti SZERETET ÓDA -
Vers
Renata Maroti JÉGVIRÁG -
Vers
Renata Maroti AZ ANGYALI NŐ -
Vers
Renata Maroti SZÜRKE LETT A VILÁG