Most elcsendesülök

Teljes mű / Kész

Most elcsendesülök

 

Most elcsendesülök - magamban - gondolom

csak ülök.

Nézem a paplant a bevetetlen ágyon

és lebelül én magam is pont erre vágyom.

Hogy egyszerre legyek rendezett s rendezetlen,

puhán simuljak mint levél tenyeredben.

S most az ablakra nézek

messze kilátok

magamban sóvárgón rögtön így kiáltok:

Segíts ó távolság, hadd lássak át rajtad,

hadd legyek nevelted, éltető szent sarjad!

Had szeresselek mint mező a tárt határt,

vagy mint a fiú karját tárva a lányt!

Most elcsendesülök- gondolok rá újra

szám apróra tátva, orrom alatt súgva

behunyom a szemem, rám borul a végtelen

Ez lenne hát a nyugalomnak vélt elem?

Lepihenek hát.

Hagyjatok. Menjetek.

Ideje felfedeznem, az ismeretlen mennyeket.