Láthatatlan

Teljes mű / Kész

Láthatatlan...

 

Eljön az este, sötétség borul a tájra

Rátelepszik a csend fűre-fára.

Elcsendül a madár sereg, megszűnik a ricsaj

A szél sem fúj már, elvonul a vihar.

 

Túl nagy a csend, csak hangos gondolat töri át

Egy óra ketyeg, mely nem hagyja magát.

Tiltakozik, mint gyermek az alvás ellen

Nem hallgatok! Tovább kell mennem!

 

Aki elhalad, előtte odales csak egy pillanatra

Hogy milyen szép, de csak számok vannak rajta.

Becsapni akarja, mindenki mintha lehetne

Mintha mindenkire felejtő ködöt lehelne.

 

Hogy mi rejlik, arca mögött nem látja senki

Mennyit dolgozik, hogy valaki tudja szeretni.

Nem pontos vagy, hangos csupán ezt látják

De ő várja az időt, amikor nem bántják.

 

Ketyeg tovább szüntelenül reggeltől estig

Még sok könny vár rá, de vajon meddig?

Szép lassan szívére telepszik a rozsda

Egyszer megáll, mintha ott se lett volna.