Csukárdi Sándor:
Élete értelme- Szaniszló, a nyurgaponty
Kitelepülő fiataloknak
Furcsa gondolatai vannak az embernek. Főként akkor, ha az ember, egy hal. Egy ponty. Cyprinus carpio, orsó alakú, megnyúlt testtel, aranyszínű pikkelyekkel, és vörös uszonyokkal. Valójában nem is csak egy ponty, hanem egy nyurgaponty. Annak is az acélos tatai változata. És még egészen fiatal. A neve: Szaniszló. Csupán háromnyaras, de ennek ellenére már 35 centi és 1,6 kilogramm. Legjobb barátja Tomi, aki ugyanazon a nyáron jött világra, nincs másfél kiló, és a hossza is kisebb valamivel. Az persze igaz, hogy Tomi kissé válogatósabb, ha kajáról van szó. Ő vegetáriánus. Sem a tubifex, sem pedig az evezőlábú rák nem csúszik le neki. A kerekesférgek viszont teli vannak szénhidráttal, s az ínyenc Szaniszló imádja őket. Na, most azt szegezzük le, hogy a halak, és köztük a pontyok, nem beszélnek alapesetben. De talán már rájöttetek, hogy a „mesém” kapcsán szó sincs alapesetről. Ez nem egy hétköznapi, dunai sztori; ráadásul horgászni sem szoktam, és amit itt eddig leírtam, annak nagy részét a lexikonoknak köszönhetem. Viszont, ha nem fűszerezem meg a bevezetőt egy kis szakmaisággal, akkor ide a rozsdás bökőt, hogy senki nem hinné el a történetemet. Így viszont…
A helyszín, a Duna medre, valahol Baja környékén. Bajáról a legtöbb embernek a halászlé jut az eszébe, a halaknak viszont ennél sokkal több: a végkifejlet. Egy dunai pontyot már az óvodában* felkészítenek arra, hogy csak akkor lehet sikeres, ha sorsa egy bogrács bajai halászlében teljesedik ki. Ez igazi presztízskérdés náluk. Az iskola alsó tagozatában** elkezdik szoktatni a kis pontyokat a hozzávalókhoz. Természetesen elsőként a vízhez, hiszen ennek feltétele eleve adott. Másodízben jönnek a különféle élelmiszerek. Hála a Duna- parti, uzsonnázgató fiataloknak, elég sok szemét belekerül a folyóba, s az átázó szalvétákból egyszer- egyszer kibuggyan a maradék. A halak ezek közül természetesen a vöröshagymára, a csípős cseresznyepaprikára, valamint a pirospaprikára összpontosítanak. Már ekkor kiderülhet, hogy a kis pontynak van e jövője, ugyanis, ha allergiásak valamelyik összetevőre, akkor sajnos az egész életüket a folyóban kell leúszniuk. Ezek az áldozatok az úgynevezett elsőrostások, hiszen már egészen kiskorukban rá kell döbbenniük, hogy születésük értelmetlen, haláluk pedig értéktelen.
A zöldségpróbákat a második szűrő, a só- teszt követi. Ez egy ponty életében az iskolai alsó-, és felső tagozatot áthidaló időszak. Só persze van a Dunában, de nem elég. A legnagyobb folyónk vízének sótartalma 0,2 gramm/ liter, vagyis 0,2 kilogramm/ köbméter. Egy jó halászlében viszont a sótartalom körülbelül két százalékos kell, legyen. Az öreg tanítók éppen ezért osztálykirándulásra viszik a pikkelyes nebulókat a Fekete- tenger vidékére. A tengervíz tökéletes terep a kísérletre, hiszen sótartalma még a 30 gramm/ litert is meghaladhatja. Egy édesvízi élőlénynek igazán kemény próbatétel, de a pelyhedző bajuszú ifjak nagy várakozással és eltökélten indulnak útnak. A legszívósabb tanoncok egészen a torkolatig felúsznak, mikor már csípi a szemüket a só. Olyan ez, mint az éles gázgyakorlat a katonaságnál: aki férfi, bírja. Aki pedig ezt is kibírja, az már igazán nagy eséllyel pályázhat a kockás abroszon lévő tányérra, hiszen csak egyetlen akadály maradt hátra, ami attól elválasztja.
Sokan lemorzsolódnak a tanévzáró vizsgára. A nagy megmérettetés előtt a pontyok már közel másfél évesek, feleannyi idősek, mint most Szaniszló. A validáció egy egész hónapon át tart, s egyetlen célja, az alkalmazkodóképesség fejlesztése. A végzős pontyok ilyenkor kénytelenek elszakadni szüleiktől, testvéreiktől, sőt: fajtársaiktól, s egyfajta cserediák program keretében beköltöznek egy- egy keszeg, kárász, vagy harcsa otthonába. Ez a modul azért szükségszerű, hogy majdan a készételben is jól összeérjenek az ízeik az alaplével. Szaniszló egy kedves keszegcsaládnál töltötte utolsó iskolanapjait, míg Tomi Kárászéknál volt elszállásolva. Mindketten sikeres vizsgát tettek.
Ballagás után veszi kezdetét a Nyurgaadvent***. Egyes pontyok esetében ez a ciklus évekig is eltarthat, mire horgot kapnak. A szerencsésebbeknek viszont friss diplomával sikerül. Az adventi periódusban a halaknak a beetetések körül kell megjelenni, és kampót fogni. Egy-egy ilyen behajított csáklyára sokszor több tucat érdeklődő is rákapna, ezért nagyon nehéz a pontyoknak a felszínre jutni. Még Tominak sem jött össze, és Szaniszlónak sem. Ez utóbbi esetében viszont a kudarc nem véletlen. A széles folyó martján módom akadt arra, hogy kihallgassam a két barát beszélgetését.
- Nem fogok beállni a sorba- panaszkodott Szaniszló, - nem leszek egy a sok közül. Úgy érzem, annál sokkal többre vagyok hivatott, hogy patkóim egy tál bajai halászlébe úszkáljanak. Nekem ez kevés a boldogsághoz. Én nem arra születtem, mint ti. Ez nem az én világom, ez nem az én sorsom! Bennetek nincs semmi ambíció, de én még ma lelécelek ebből a mederből, s meglátjátok, történelmet írok. Igen, elmegyek. El. Még ma este.
Szaniszló az éj leple alatt valóban útnak indult. Gyengécske uszonyai izgatottan verdestek a víz alatt. Elhagyva Baját, Mohács után már gyorsan elérte az országhatárt, és Bácspalánkáig meg sem állt. Ott aztán feltöltötte magát a szükséges aminosavakkal, fehérjékkel és szénhidrátokkal, hogy folytatni tudja útját a célig. A célig, amire ő született! Hamarosan elhagyta Újvidéket is, és Titelnél ráfordult a Tiszára. Zentánál még kifújta magát, majd Röszke mellett visszatért Magyarországra. Kopoltyúi lüktettek, légzsákjai dagadtak az izgalomtól, mert jól tudta, közel már a beteljesülés. Megérkezett a városhoz, ahol a dóm két tornya a magasba szökik. Egy beetetésnél hatalmas halrajra lett figyelmes. Végső erejét összeszedve, szemét összehúzva még nagyobb sebességre kapcsolt, s mint egy faltörő kos viharzott előre, bele a tömegbe, félrelökve minden uszonyost, hogy horogra kapjon.
Másnap győzelemittasan, beteljesedve, fején Gioconda titokzatos mosolyával került bele a hallevesbe, a szegedi halászlébe****. Az ételnek nagyon fura íze lett, senki nem akarta megenni, és a szakács máig nem érti, mi történhetett, mit rontott el.
*a pontyoknál az óvoda, már a születésük utáni második napon megkezdődik, és fél évig tart.
**náluk az alsó tagozat öt hónapig tart, majd ezt követi a hat hónapos felső tagozat.
*** az úgynevezett horogravárás időszaka, mely halanként változó.
**** hozzávalók 4 személyre: 60 dkg tisztított ponty, 60 dkg tisztított harcsa, 40 dkg vöröshagyma, 1 dkg fokhagyma, 2 dkg só, 1-2 db hegyes erősparika.
Homokbödöge, 2017.03.10.
