Idegen

Részlet / Kész

Idegen

 

Gallyroppantó unalom jár halkan,

Karom lógó kötél zsákra varrtan.

Gépen a Világ, nehezen szuszog,

Falon jóllakottan alszik szúnyog.

 

Betonrepedésben virágzik mák,

Összébb húzzák kérgüket betépett fák.

Ajtók alatt ömlik furcsa koktél,

Mitől mindenki mondja: vagyok tél.

 

Pislogó szem lobbanó jelt kacsint,

Fuldokló béke vitorlával int.

Aludni tér kifáradt őrület,

Kispárnája alatt tőrt rejteget.

 

Mint szénsavbuborékot nyílt üveg,

Ébredésre dob való, vélt ütleg.

Felgyorsult szívverés balról előz,

Ébredés heve sok álmot elfőz.

 

Felültet hajnali 4 ágyamban,

Kitakar a csend, mi csak lágyan van.

Szobám mint a teremtés hajnala:

Lélek suhan, kietlen alatta.

 

Egyik szemem Nap, másik meg fél, Hold,

Mit arcom egy egész űrrel megtold.

Kifosztott Én-letétet húz árny-ág,

Ugrik rám mint hiúz világosság.

 

Még alszik Jó és Szép, Rossz és Csúnya,

Fáradt mind, hogy profit-tervet gyúrna.

Kortyolják álmuk tavát hidegen,

Új napnak vagyok újra idegen…