A kéziratod érték.

Regény Mese Vers Színdarab Tudományos Szakmai Jegyzet

Parázsló bundában találva

Kovács Jenna

2021. szeptember 19.

Parázsló bundában találva

Parázsló bundában találva

Rád meredve..téged fürkészve, vizslatva, tanulmányozva. Bele veszve szinte kvázi már ténylegesen mosolyra hajazó negédes pillantásodba.. Egyáltalán hogy lehet a tudománnyal elfogadtatni, hogy mosolyog egy szempár, tekintet?! Baromság, de mégis esküdni mernék rá, hogy láttam, ott.. előttem.. Lehunyom a szemem sebtében, ahogy arcom hűvös felületén érzem, mintha azonmód apró szisszenő szikrázó kisüléseket idézne elő bőröd érintkezve az enyémmel. Érintésed, ami parázslóbb mint a legforróbb napsugár melengető, oltalmazó pírja. Tulajdonképpen nem is értem, hogy lehet valaki eredendően ennyivel hevesebben izzó testhőmérsékletre állítva. De nagyon finom érzés.. Ahogy ujjaid simogató tánca elér homlokom és hajam találkozásáig, apró érintés ez, mégis ha a mocskos poros külvilágot kizárva az órákat totálisan megállítva egy pillanatra csak átadod magad neki, érzed valódiságát, tisztaságát... ott és akkor hirtelen, mintha a jéghideg tél közepén tépné le a süvítő, vadul örjöngő szél addig a biztonságos forróságot nyújtó kabátot, megfosztasz tőle, hogy vissza adhasd ismét az állam cirógatásánál rám találva. Hidegrázós.. Pár pillanatnyi megvonás attól ami ilyen nagyon jól esik. Mosolyodból gondolva talán neked is feltűnhetett mohó, szinte már követelőző visszahatásom.. Most engem árul el saját testem?! Valamiért ajkaim rögtön füleimig szaladnak ezen apró lebukás azonnali gondolatától.. De nem azzal a tipikus nevetéssel, mintha egy röhejes viccet hallana az ember vagy bármi is megmosolyogtatná. Nem, ez valahogy más.. Ha én nézek rád vagy ha te emeled rám tekinteted, mint az önműködő reflex, úgy születik ez nyomban meg arcunk egyik megannyi titkot és fájdalmat rejtett mély vonalában.. Érthetetlen! Én nem szoktam bárgyún mindenféle ok nélkül ráadásul irányíthatatlanul így mosolyogni. Hiszen próbálod leállítani de hát nem megy, már kézzel is beavatkoznál hátha úgy marad az a csalfa engedetlen száj, de csak vissza tér amint utat talál magának. Na jó, szedd már össze magad!.. Ha megkérdezné bárki tőlem abban a szent pillanatban mégis miért teszem, vagy mi az istent csinálok.. Azt hiszem hiába folyamatos mindent buzgón élet halál harcként megélten megmagyarázni tudó képességem, a válasz egyszerűen nekem a fogalmam sincsen lenne! Jobban bele gondolva téged mosolyoglak. Egyszerűen csak neked örülök annyira. Annak, ahogy te mosolyogva nézel engem, mintha reális okok és szavak nélkül beszélve, azzal érnél hozzám, talán belém is látnál.. különös, hogy olyan természetesnek érzem! Mintha már találkozott volna ezelőtt bőrünk szeretni, törődni egymással.. pedig sosem. Amilyen fesztelen megnyugvást adó, annyira természetellenesnek kéne legyen, de mégsem! Szégyellem is legbelül, hogy tagadhatatlanul képtelenség tartanom sokáig a szemkontaktust veled, megmagyarázhatatlan dolgok tárháza ez a máig idegen zavarom előtted. Tőled. Miattad valami különös belső nyomást érzek növekedni magamban, akár egy kis lufi ami ahogyan fújják és fújják egyre csak terebélyesedik, kiszorítva magából minden mást, majd ha már akkorára nőtt, hogy úgy érzem nem fér meg bennem, valami elindul a gyomromban, akár a tízemeletes panelházak  ijesztő döcögős lifjte, bumm-csitt-csatt olyan hirtelen és kíméletlenül, émelyítőn.. Hisz tudod ha beszállsz jó eséllyel bent ragadhatsz, még sem szállsz ki belőle..Valami visz beljebb, talán lehet a bátorság vagy a kettőt csak egy hajszálként elválasztó esztelenség. Ha az ajtó bezárul a kockázatot elfogadva már késő önmagad ébresztgetésre sarkallni, a lift elindult.. apró remegő sóhaj tör fel belőlem, ahogy megint hozzám érsz.. Önmagam csodálkozása abnormális reakcióimra autómatikusan ismételt lesütésre ösztönzi szemhéjaimat, ilyenkor mintha valami beteg kevert boldogság-izgatottság mix esszenciájával lőnének be intravénásan, és ezen érzéssel pulzálná tele elmém addig nagyjából mondhatni tiszta zúgjait a totális zűrzavar. Úgy gondolom ez az édesen kellemetlen szmog lehet maga a női zavar.. Érthetetlen, miért nem volt részem ebben eddigi tapasztalataim alatt. De tényleg. Hiszen ez teljesen normális, hétköznapi dolog nemde?! De miért most? Hiszen évekig néztelek, hallgattalak, támogatva szerettelek téged. Magabiztosságom megkérdőjelezhetetlenül tarolt egész életemben, most pedig egyetlen olyan negédes pillantástól képes vagyok a felnőtt nőből zavart idióta csitrivé vissza zuhanni az egyedfejlődésben a másodperc ostoba töredéke alatt tőlem teljesen függetlenül és határozottan.. Miért?! Megmagyarázhatatlan.. mint ajkaid megsemmisítő puhasága! Esküszöm, mintha tiszta mézes selymet kostólnék.. Vigyáznál rá, óvnád puhaságából adódóan magától értetődően még is képtelen vagy lassan ismerkedni vele.. Esztelen vagy kivárni, lassan óvatosan elnyújtva ízlelgetni, birtokba venni.. Annyira meglep az íze, a lassú hevessége, mintha minden következő nyelvek csatájaként vezetett elfulló tánclépésnél egyre mélyebbre hatolna beléd s te ő benne. És én legbelül vágytam ezt. Cáfolhatatlan! Onnantól kezdve bármikor és mindenkor nyíltan minden vágyam a szemembe rejtve szemérmetlen eléd tártam. Tudatlanul, hogyan is tegyem, egyszerűen csak azt akartam lásd, amit elrejtettem, ott mélyen bennem! Jobban mint, hogy arra figyeljek ne láss rajtam mindent mert az támadási felület, legyek ura annak is, ahogy reagálok, beszélek, pillantok, bármit is csinálok. Mert én ezt tettem eddig. Mindig! Tökéletesen bevállt módszerem sosem hagyta, hogy gyengébbnek látszam, vagy annak érezzem magam. Magabiztosságom észbeli kézbentartásomból fakadt. Úgyhogy igen, határozottan ez lehet az oka újonnan kibontakozó zakkant viselkedésemnek.. Nálad képtelen vagyok az alap kézbentartásra figyelni, ezt helyesen vagy egyáltalán valahogy kontrollálni.. Mert az a helyzet, hogy amint meg látlak téged, akármit is kapok tőled, általad.. még jobban akarom, erősebben vágyom mint magam teljesen mindentől óvva, tovább burokban tudni tartva! Mintha csak magától értetődően, beleegyezésem tudatos megadása nélkül mégis önként nyújtanám át magam ezüst tálcán neked.. hogy te szoríts engem.. a zuhanás elől biztosan megtartva.. úgy jó szorosan magadhoz húzva.

Felnőtt tartalom

Ezt a művet a szerzője felnőtt tartalomnak jelölte meg.
Nyilatkozz az életkorodról!

Törlés

Biztosan folytatod?

Sikeres megerősítés

Sikeres értékelés

Kreditlista

Megnevezés
Kredit
Megnevezés
Kredit
regény
10
melodráma
5
kisregény
5
bábjáték
5
novella
1
rövidfilm (forgatókönyv)
1
esszé
1
kisfilm (forgatókönyv)
5
mese
1
dokumentumfilm (forgatókönyv)
5
vers
1
nagyjátékfilm (forgatókönyv)
10
színdarab (tragédia, komédia)
5
tudományos mű 5.000-100.000 karakter között
5
jelenet
1
tudományos mű 100.000 karakter felett
10
iskolai előadás
1
szakmai mű 5.000 karakterig
1
ifjúsági darab
1
szakmai mű 5.000-100.000 karakter között
5
tragikomédia
5
szakmai mű 100.000 karakter felett
10
musical
5
jegyzet, kritika
1