Plátói szerelem séance

Plátói szerelem séance

"Mikor az uccán átment a kedves"

Virágba borul-folyt, `lánctánc folt-láng-olt,
Volt szívem terhes, mely lett-vált éppolykor,
Ózon-gyöngyszemű kisleánytól repdes,
Mily mézédes ez, az Ámor-mámor kór,
Álomszép szivárványpor, víg-vándor,
Sellőléptű, szélszavaló távol-fátyolból,
Lélekdal-pendítő, üde zengő-záport hord.

Apró-kis rézszín-cinege röpte-trilla libben,
Tavaszt éneklő ágon ide-oda billen,
S égi zuzmók hullnak alája emitten,
Hozzád vajh méltón itt, ó senki sincsen,
Bíz’ gyémánt-szebb vagy, mint az` hittem,
Érlüktető vágy-ágy, légillatod megérintem,
Szavak csitulnak, s levél, az sem szisszen.

Ó bárcsak Aphrodité isten-leánya lennél,
Ajak-ambrózia csók-innám, izz`véremnél,
Tűzszikra szerelmemmel égig emelnél,
Örök-ittas holdkóros boldoggá tehetnél,
S csak látom, őszi-kék őzikéket teremtél,
Merre lépsz, az "ucca" szebb lesz, a szebbnél,
Feléd hajló ékszeréj-szentélyereklye erkélyeknél.

Sóvárogva nézem tovaillanó pillanatnyiságod,
Arcodba csapódó hajadba, a szél belevágott,
Összesúgtak a fák is, az-oknak ága szárba hágott,
Levél-kusza az, hol angyal kísértetként járt ott,
Koppan-kövön lépted lágylass’ csípő-ringat-ott,
El tűn-nőben ő, elhagyott, s én ím összeroskadok,
Az` kebelékes-édes emléke, szívembe jókorát harapott.

"Az első sor idézet: József Attila verséből”