szerző
Kánikula
Teljes mű / Kész
Kinyitok ajtót, ablakot, szellőztetek.
-Óh, de kedves vagy, hogy beengedsz:-mondá a meleg.
Akkor megyek!
Jaj, ne!
Kívül tágasabb, árnyasabb.
Itt bent is vagytok elegen, melegem.
Játszunk inkább bújócskát!
Bújj el valahová, mondjuk úgy a télig.
Én majd megkereslek.
Akkor úgy örülök neked, ázva, fázva, nagykabátba.
De most nem szeretlek.
Hozom a ventilátort, kikergetlek.
Az én házamban én vagyok az úr!
Huzatot!
Kirekesztesz?
Na, gyere csak ki, tedd ki csak a lábad!-hív a hőség, rekkenőség.
Majd megüt itt kint a guta, te buta!
Ha majd mi plusszok odább állunk mind egy szálig,
Várhattok a jövő nyárig.
Jó lennék mi, majd a télen?
De kiszökök az ajtórésen.
Vagy füstképében a kéményen.
Lyukas kabátba be sem bújok.
Jó, egy kicsit túlzok:
De ez nem kívánságműsor!