Egy ostoba csavargó

Elmúlt rég, de még mindig fáj
Emléke most is újra belém váj
Üvöltenék, de már hangom sincsen
Egy emlékkép lett minden kincsem
S hiába kereslek, nem hallasz már
Csak egy percre kértem, hogy figyelj rám

Egy voltam a százból, még nem ismertél
Nem tudhattad, hogy mit veszítek épp
Pedig más vagyok én, nem vak rajongó
Csak egy szólni képtelen, megbotlott író
De nem hallgatsz meg, ellöksz magadtól
S a szó marad mi volt, ostoba csavargó

Kértelek szépen, s kértelek durván
Egy életnek útja forgott a kockán
Nem mentem volna, ha lenne más ötletem
De rekedt hangom nincs kinek kiöntenem
S a holnap sem más, pont mint a többi
Ez a hajó most is pont ugyanott köt ki

Egy voltam a százból, még nem ismertél
Nem tudhattad, hogy mit veszítek épp
Pedig más vagyok én, nem vak rajongó
Csak egy szólni képtelen, megbotlott író
De nem hallgatsz meg, ellöksz magadtól
S a szó marad mi volt, ostoba csavargó

Egy ostoba csavargó…

Az élet mostoha, nem is hinnéd el soha,
Hogy a hallgatásod is pont átsegít majd oda
Hol szólni bírok újra, mégha fáj is itt bent
De legalább tudom jól, nem tűnök el végleg

Egy voltam a százból, még nem ismertél
Nem tudhattad, hogy mit veszítek épp
Pedig más vagyok én, nem vak rajongó
Csak egy szólni képtelen, megbotlott író
De nem hallgatsz meg, ellöksz magadtól
S a szó marad mi volt, ostoba csavargó

Egy ostoba csavargó…

Nevedet kiáltom, kérlek ne légy most süket
Könyörgök húzd ki a belém vert szöget
Adj még egy percet, tűnjön egy évnek
Nem látszik semmi elegendő érvnek
Mert nem hallgatsz meg, ellöksz magadtól
S a szó marad mi volt, ostoba csavargó

Marad mi volt, egy ostoba csavargó