Valamikor a jövőben már csak egyetlen városban élnek az emberiség utolsó képviselői, ahol a rend fenntartói nyílt erőszakkal és megfélemlítéssel uralkodnak.
2020 elején írtam és ajánlom mindenkinek, akiket érdekelnek az apokaliptikus jövővel kapcsolatos víziók.
szerző
Az utolsó város
Részlet / Kész
- Ismét megtörtént, hogy le kellett vernünk egy zavargást! Tudják, mi az, ami Orbis Terrarumot működésben tartja? A rend, ami az én irányításom alatt van jelen a városban. Minden polgárnak megvan a helye, a kötelessége. Már csak mi maradtunk a bolygón, ha nem tartják be a törvényeimet itt káosz lesz, ami a város bukását eredményezi, az pedig az emberi faj végét fogja jelenteni – a kopasz ez után a mellette lévő, nagy kivetítő felé fordult, ami a lakótelep ledózerolását közvetítette, s tovább beszélt. – Nézzék csak! Akik ott éltek csakis maguknak köszönhetik, hogy elvesztették az otthonaikat! Mindenki, aki megszegi a szabályaimat földönfutóvá válhat. Azoknak a házaknak a helyére új otthonok épülnek majd és az én feladatom lesz eldönteni, hogy kik laknak majd ott. Remélem ez a beszéd tanulságos volt és belátják, hogy két választásuk van: vagy maradnak a helyükön és beletörődnek a sorsukba, vagy meghalnak.
Beszéde végeztével az elöljáró az emelvényen álló másik férfihoz: egy nagydarab, izmos társához lépett, s így szólt hozzá:
- Stavros! Végeztesd ki azokat, akiket az embereid foglyul ejtettek. Lássák, hogy mennyire komolyan beszélek!
- Ezer örömmel, Falzon – engedett meg magának egy gonosz vigyort az izmos, majd az egyik rendfenntartóhoz beszélt – Likvidálja az összes foglyot!
Az
Szerző további művei:
-
Regény novella
Tóth András Kozmikus vándorlás -
Regény novella
Tóth András Múltunkban a jövőnk