AZ ANGYALI NŐ

Rózsavirág harmatos szirmain kacagva énekel.

Ajkain a gyöngyvirág nevetés hófehéren fakad.

Fiatal szíve együtt nevet a múló évekkel.

Léptei nyomán, a mezőn hóvirágtenger sarjad.

Kisdedének orgonaágon altatót énekel.

Gyermeke szépségén a lelke dalra fakad.

Az anyai szív együtt félt az elköszönő évekkel.

Ölelő karjain a feltétlen szeretet magja sarjad.

Hóbagoly a vállán, időtlenül, bölcsen énekel.

A fák vénre kopaszodnak, a ráncokon át ibolyaillat fakad.

Öreg szíve halkan mosolyog a múló évekkel.

Sóhajából a Lét értelmet nyer, lélegzetéből a Mindentudás sarjad.

Szíve csordultig telt és Szabad.

English version:

The angelic woman

On dewy petals of rose flower with a laugh She sings.

The lily of the valley laughter snow-whitely shines on her lips.

Her young heart laughs together with the passing years.

In the wake of her footsteps seas of snowdrops spring in the fields.

On lilac branch for her newborn She is chanting a lullaby.

The beauty of her baby makes her soul happily shine.

The mother heart worries together with the evanishing years.

The seeds of unconditional love come to life in the embracing arms of hers.

Snow owl on her shoulder sings timelessly, wisely. She is abandoning Present.

Trees become bald, wrinkles are spouting violet scent.

Her old heart smiles softly together with the fading years. Slowly She is taking wings.

From her sigh Being gains meaning, from her breath All-knowledge springs.

Her heart is overfull and Free and unstoppably sings.