A dísztök király
– Mi a TÖK? – Ocsúdott fel a szépen mintázott dísztányérból a király, ami gondosan ki lett téve az asztal közepére október elején, hogy mindennap emlékeztesse az ottlakókat, lassan közeledik egy ünnep, mindenszentek, az üdvözült lelkek ünnepe, vagy ha úgy jobban tetszik Halloween…
– Mi ez a förtelem?! – folytatta felháborodva. – Nem látok semmit ettől a narancssárga monstrumtól. Valaki csináljon valamit, de AZONNAL! – kelt ki magából a dísztök.
– Kedves királyom! – szólalt meg egy vékony hang a tányér másik oldaláról. – Ez itt egy faragni való tök.
– Falatnyi?! Kitakarja az egész kilátást. Szerinted nevezhetjük falatnyinak?!
– Ne légy dühös, kérlek! Ez a tök azért ilyen nagy, hogy könnyen tudják fa-rag-ni. Lesz neki szeme, szája, orra és a közepében világít majd a gyertya.
– Szent cékla! Minek?! Így is elég csúnya, a végén még elijeszt minden élőt. Bár erre a rusnya kis vörösre ráférne egy jó rémisztés, hogy hullana ki a szőre, ugat egész nap alig lehet pihenni tőle.
– Kedves királyom! Nem jársz messze az igazságtól.
– Még szép! Most épp, miért is?
– Angolszász országokban október 31. a halloween ünnepe, amit itt Magyarországon is szeretettel ünneplünk. Olyan emberek lelke bolyong ezen az éjszakán köztünk, akik már nem lehetnek velünk. Őket ijeszti el a faragott tök arca és a gyertya fénye mutatja meg nekik a hazavezető utat.
Pogány ünnep volt ez régen, mára már mindenszentek néven ünnepli a világ népe, az adott ország sajátosságaival fűszerezve. Van, ahol táncolnak van, ahol játékokat játszanak…
– Jól van, jól van. Elég! Azért mert, a hántoltmáz országokban ez valami buta móka, nekem miért kell bámulni az óriás tököt naphosszat?! – zsörtölődött tovább.
– Angolszász országok, vagyis Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok, Írország… államok területén fekvő országok.
– Tökmindegy. Tökre nem akarom itt látni ezt, eltakarja a kilátást. CSINÁLJ VALAMIT!
– Értettem királyom! Intézkedek! – gyorsan kipillantott az ablakon, látta, hogy a nap már nemsokáig világítja be az eget, s így szólt, hogy megnyugtassa a zsémbes kistököt. – Pár óra, és itt sem lesz!
A konyhában egyre nagyobb lett a nyüzsgés, az ebédlőben is beindult a csörömpölés. Fiókokat húzták ki és tolták be, zörögtek az evőeszközök, kikerültek a kanalak és a kések. Kacagás, sikítás váltotta fel a csendet, megérkezett a család minden tagja és hozzáfogtak, hogy kifaragják a tököket. Kapott egyet-egyet Szofi és Zéti. Papa, mama együtt faragott, s a szülők a legnagyobbal birkóztak meg ketten. Igaza lett a kis dísztöknek, elkerült az óriás tök, s vele együtt mind, mit ők észre sem vettek. Nagy volt az öröm, dolgozott a sok kéz, hogy estére minden gyertya a helyére kerüljön. A király is elégedett volt, végre újra mindent látott.
– Azt tudtátok, hogy Luca napra faragtak régen tököt? Luca-tök volt és azzal is ijesztgettek. – mesélte apa.
– Van, ahol ételt és ital visznek a sírokra, hogy egyenek és igyanak a halottak. – tette hozzá mama.
– Melyik az a hely, ahol minden tele van virággal és táncolnak az emberek, meg jelmezekbe bújnak? – kíváncsiskodott Szofi.
– Az Amerika, ugye? – vágta rá Zéti.
– Majdnem eltaláltad, Mexikó. Míg nálunk november 1. mindenszentek ünnepe, és november 2. halottak napja, ott mind a két nap halottak napja, és míg mi csendesen emlékezünk meg szeretteinkről, ők nagy dínomdánommal ünnepelnek.
Záporoztak a kérdések és válaszok, nagyokat nevettek egymáson, ha a kés kifordult a tök arcából. Nem könnyű ám tököt faragni, nem elég a jó ötlet meg is kell valósítani.
A dísztök király is jókedvűen nézte őket és egyre jobban megértette, hogy az ünnepek lényege a család, kik ilyenkor együtt vannak igazán. Felhőtlen volt az öröm az egész házban még Böbe is kedvére ugathatott egyfolytában.
Lassan már csak a gyertyákat kell meggyújtani…
Egy valaki szomorú. Manci, kinek nem jutott tök, s ráadásul egyedül is ült. Hiába kapott csörgőt és rágókát megelégelte, hogy kizárták. Óriási óbégatással a többiek tudtára adta, hiába egy éves múlt nem sokkal, neki is jár a tök, de nyomban.
– Édes kicsim, neked nem hoztunk külön tököt, te még kicsi vagy. – csitították, ám ő nem hagyta magát. – Majd jövőre talán te is faraghatsz. Most itt van egy játék ezzel játszhatsz.
Manci szíve majd megszakadt, hogy őt kihagyják, s míg a többiek együtt játszanak, neki ide nyomták ezt a vacak madárkát. Lehajította hát a földre, nem kell neki, ezt nem lehet faragni! Tanakodtak a többiek mi legyen, nem hoztak több tököt, ennyi az összes és már csak a gyertyák hiányoznak, hogy mind kész legyen.
– Ott van dísztök! – mutatta Zéti.
– Az nem jó! Azt nem lehet faragni, kicsi ahhoz. – vágta rá apa.
– ÉN?! Mi az, hogy kicsi vagyok? ÉN KIRÁLY VAGYOK! – s ezzel a vehemenciával ki is ugrott az asztalra. A többi dísztök csak fogta a fejét, királyuk már megint elvesztette az eszét.
– Nézd drágám! Kiesett egy tök az asztalra. Próbáld meg, hátha sikerül megfaragni, úgysem tud a tányérban maradni.
– Nekem van egy ötletem! – ugrott oda nagymama. – Gyere segíts papa!
Körbe ülték Manci székét, hogy ő is együtt legyen velük, papa levágta a dísztök tetejét, – ahogy mama mondta – vájt az oldalába két háromszög szemet, egy kis kör orrot, aztán „ahogy sikerül” cikkcakk szájat faragott. A legkisebb is örült nagyon, kapott egy műanyag kést mit használhatott. Papa néha odaadta a kis tököt a kezébe, ő pedig nagy gonddal farigcsálni kezdte. Ütött egyet jobbra majd balra, kicsit nyiszatolta, s kész az orra. Majd mutatott előre, hogy te jössz, te folytatod papa.
Pikpakk készen lett a kis tök. Hova kerüljön a gyertya, a dísztök kicsi, a belsejét nem lehet kivájni? – néztek egymásra a nagyok, gondolkodott a család, hogy oldják meg a problémát.
– Most volt a szülinapja. – kiáltott Szofi. – Ott van az egyes gyertya! Szúrjuk azt a tetejére!
– Jó ötlet! – értett egyet a család, s készen is lett az összes rémisztő, világító faragott töklámpás. Ki is került mind a teraszra, hogy lássa ki arra jár, legyen az élő vagy holt akár. A dísztök király került középre a kissámli tetejére, s onnan nézte frissen faragott szemével a világot, mi megannyi csodát rejtett, mit ő a tányérból nem is látott.
