A bross

Részlet / Kész

Nagymama elmélyülten dolgozik, ruháján, karjain opálos festékpöttyök, elfolyt patakok maszatolódnak. Azután észreveszi őt s integetve behívja édeskés, fűszeresen festékillatú kuckójába. Leguggol hozzá, arcát arcához szorítja és beülteti a nagy füles fotelbe. – Melyik tetszik a legjobban? – kérdezi nevetve, s guggolva marad a fotel mellett. – Ez! – mutat határozottan a kendője redőjében megbúvó nagy sáfránysárga brossra. Nagyot kacag, arcán kedves ráncok vidámodnak, s felkapja a fotelből. –Ez a tiéd lesz – mondja neki halkan, hirtelen kelt komolysággal, s ebben a pillanatban a kis műterem fényei megtántorodnak, s vigyázban állnak még a pókok is a sarokban. –Tudod, mi ez? –kérdezi tőle miközben a teknős formájú ékszert hosszúkás tenyerébe fekteti. –Tágra nyílt szemekkel int nemet, s lélegzete is elhal, hogy jobban hallja, mit mond. Nagymama a tenyerét festékfoltos blúzára helyezi a brossal együtt s belesúg a fülébe. A misztikus titok könnyedén röppen fel vörösre rúzsozott ajkairól, de földet soha nem ér.