Tenyérbe szálló arc

Részlet / Kész

Tenyérbe szálló arc

 

Tarka eső esik tenyerembe,

Beálló ujjaim gyűjtik egybe.

Minden csepp külön színt hord tócsába,

Gyűrűket kelt benne köröm-csáklya,

Kilóg belőle pillangó csápja,

Fölötte habfehér kérész-máglya…

 

Szivárvány lép horizont nyakára…

(Tudtad? Fölment a pulykanyak ára)…

Sejlik lepkék fura délibábja,

Ott szárad levetett déli bábja,

Estére már meglesz minden bája…

Elszédülök: Ez a báj hibája.

 

Ülök, mint régen ki nem festett ház,

Homlokzatról tenyérbe hulló máz,

Puhítja, oldja nyári szitálás,

Hogy a kéz tükrében elevent láss.

Orcád leszálló űrhajó, nem más.

Landoltál. Újra nehéz a járás…