tegnap

Teljes mű / Kész

Néha az ég olyan, mint egy robbanás.

Mintha a rózsaszín a világvégét hozná

és a lombkoronák szolid zöldje

magába inná a gyerekkori hangokat.

Madárcsapatok szállnak messze, magasan

kilépked az idő a szobád ajtaján

lábujjhegyen, fájón, óvatosan.

Értelmet nyernek a régi délibábok

a ház nem sétál el, csak a felhők szaladnak

s zongorád csikorgó, keserű altatót zokog

márványminta a padlón: ennyi a te Tündérországod.