Lili hercegkisasszony hét ország legápoltabb királylánya volt. Bár kicsit túlzásba vitte az ápoltságot, legalább is apja, Pepin király szerint. Jó, jó, hogy egy hercegnőnek tisztának, rendezettnek és csinosnak kell lennie, de minek a lakosztályába három fürdőszoba: egy rózsaszín, egy babakék, és egy fehér-arany? A királynak a cipőkkel, szép ruhákkal, hajszalagokkal teli gardróbszobákról is ugyanez volt a véleménye. Alig várta már, hogy Lili végre férjhez menjen. Kérők azonban alig-alig kopogtattak a kastély kapuján, mert akik találkozni akartak Lilivel, azokat a királylány fél napokat váratta a fürdőszoba vagy a gardrób előtt. Ezt egyik királyfi, lovag, vagy nemesúr sem bírta türelemmel. A rosszul elsült leánykéréseknek híre ment: nemcsak az udvar, de a nép is mulatott rajta, és puccossága miatt elnevezték a kis hercegnőt Lilipuccnak.
Pedig Lili szép volt: bőre rózsás, arca bájos, sudár termete hajlékony, szeme nefelejcskék, haja aranyszőke, fürtös. Egyszóval úgy nézett ki, ahogy egy királylánynak ki kell néznie. Lili – ahogyan már sejthettük – bolondult a fürdésért. Naponta több órát áztatta magát az illatos habokban, reggel és este. Aranyhaját minden nap mosta, bodorította, rózsaszirom bőrét a legdrágább balzsammal kenegette. Nagy gondot fordított a sminkre, a frizurára, és a napi háromszori átöltözésre. Ebből állt az élete, meg néha egy-egy udvari bálból, igaz, táncolni nem mert, nehogy összegyűrődjön pompás ruhája.
Pepin királynak egyik szeme sírt, a másik nevetett, amikor a lányára nézett. „Mi lesz veled, szegény, gyámoltalan gyermekem, ha én már nem leszek? Ki fogja megvédeni az országodat, ha nem mész férjhez?” – sóhajtozott. Lili csak vállat vont, és nevetett. Pedig Pepin király még csak nem is sejtette, végül miféle kérő jelentkezik majd a lányáért!
Egy reggelen, amikor Lilipucc az erkélyen álldogálva fésülte hosszú aranyhaját, épp arra járt Kelemen, a vén sárkány. Ez a Kelemen aznap töltötte be az ötszázadik évét, és azon tűnődött, hogy ideje lenne felhagynia a nőrablással, és végre megállapodnia. A testvérei nem győztek nevetni rajta, hogy még mindig nincs felesége. Kelemen azonban szerette a szépet, és a sárkánylányokat sok mindennek lehetett nevezni, csak szépnek nem. De mi lenne, ha inkább egy gyönyörű királylányban gondolkodna? Ekkor látták meg egymást Lilivel. Hősnőnknek torkán akadt a sikítás, amint Kelemen csipás, sárga szemébe nézett. A sárkány sosem vacakolt sokat, ha leányrablásról volt szó: most is csak odanyúlt, és karmos mancsába szorítva kiemelte az erkélyről szegény Lilipuccot.
A hercegnő nem válaszolt: ahhoz túlságosan meg volt ijedve. A kastélyból előrontott a királyi őrség, hogy elűzze a sárkányt. Közel merészkedni senki sem mert a fenevadhoz, lándzsáik és nyilaik pedig lepattantak Kelemen pikkelyes testéről. A sárkány nevetett: rég volt már ilyen jó napja! Azért fújt egy kis tüzet, mielőtt a levegőbe emelkedett volna, karmai között az ájult királylánnyal.
Lili csak akkor tért magához, amikor elrablója földet ért vele a sárkánybarlang előtt. Undorral húzta el a száját, látva a barlang sötéten ásító bejáratát, a kopár, szürke sziklákat, feje felett az esőt ígérő felhőket, és a vigyorgó Kelement.
-
- Hol vagyok? Mit akarsz tőlem, te undok szörnyeteg? – kiáltott rá a sárkányra.
-
- Kelemen vagyok, a te leendő férjed, szép kisasszonyom – bókolt Kelemen.
-
- Az apám hozzáadott egy sárkányhoz? – Lilipucc kék szemét résnyire húzta a harag. – Ezt még megbánja!
-
- Hát…ööö…nem egészen úgy volt – mentegetőzött Kelemen, akit meglepett ez a harciasság. – Nem kértelek, csak elhoztalak. Leányrablás, tudod! – tette hozzá magyarázóan.
-
- De miért pont engem?
-
- Tudod, ma lettem ötszáz éves. Te vagy az én születésnapi ajándékom magamnak. Nagyon tetszel nekem, szépségem!
-
- És mi van, ha én nem akarok ajándék lenni?
-
Kelemen bánatosan megrázta a fejét.
-
- Akkor kénytelen lennék megenni téged.
-
Lilipucc sóhajtott.
-
- Akkor mégiscsak ajándék…
-
- Tehát leszel a feleségem? – kérdezte a sárkány fülig érő mosollyal. Elővillantak éles, ronda fogai.
-
- Amennyiben nem fogok rosszabbul élni, mint eddig, lehet róla szó.
-
- Micsoda? Azt hiszed, Kelemen valami ágrólszakadt sárkány? A barlangomban egy egész terem teli van arannyal!
-
- Én nem erre gondoltam – Lilipucc megrázta bájos fejecskéjét. – A kényelemhez, amihez hozzászoktam. Van például fürdőszobád?
-
- Micsodám? – Kelemen tágra meresztette hatalmas szemét. Barlangja bizony nem volt valami elegáns, inkább sötét, hideg és penészes. Ha valaki beljebb merészkedett, jó eséllyel találkozott patkánnyal, denevérrel, régi lovagok ócska páncéldarabjaival, sőt, talán a csontjaik maradékával is. Rideg agglegény-tanya volt, ám Kelemennek eddig tökéletesen megfelelt.
-
- Fürdőszobád – ismételte a hercegnő. - Tudod, az a hely, ahol a szépségemet ápolhatom. Kellene egy szép, világos nappali is, meg egy gardróbszoba a ruháimnak. Tényleg, elmész a ruháimért apámékhoz?
Kelemen kezdte úgy érezni, a házasság bajosabb dolog, mint gondolta. Elképzelte magában, hogyan fogadnák Pepin király várában, amikor megérkezik a királylány ruhatáráért.
-
- Inkább veszek neked újakat. Meg olyan fürdőizét is.
-
- Na, akkor figyelj! – azzal a királylány sorolni kezdte, hogy mi minden szükséges a kényelméhez, a fürdőkádtól elkezdve a bolyhos, rózsaszín papucsig.
Mit volt mit tenni, a sárkány szárnyra kapott, levitorlázott a legközelebbi nagyvárosba, ott is a barkácsáruházba. A reszkető eladóval csak nagy nehezen tudta megértetni, hogy mit akar. A ruhaboltban sem volt könnyebb dolga: azt fel is gyújtotta mérgében, amikor az eladók kinevették a rózsaszín selyem fehérnemű miatt. Félreverték a harangokat, és jöttek a városi tűzoltók. Kelement vizes fecskendővel kergették. Nem csoda, hogy csak este került elő, nyűgösen és megviselten.
-
- De jó, hogy jössz! – üdvözölte Lilipucc, és elvette a sárkánytól a mézes puszedlit, amit Kelemen meglepetésképpen hozott neki, mindenkire a frászt hozva a cukrászdában. – Éhes vagyok, és olyan koszosnak érzem magamat! Állítsd csak be gyorsan azt a fürdőkádat!
Kelemen inkább egy köszönömre, és egy nyakba borulós puszira vágyott volna, mint fürdőszoba-szerelésre, de Lilipucc hajthatatlan volt.
Kelemen megadta magát: Lili hercegnő utasításának megfelelően először kizavarta a barlangból a denevéreket, majd kötényt kötve kitakarított, kicsempézte és lekövezte a kiválasztott termet a barlangban. Az ott fakadó forrás vizét csövekbe vezette, hogy egyenesen az almazöld fürdőkádba csorogjon. Nagy munka volt, ráadásul a sárkány még sosem csinált ilyet, úgyhogy sokat szerencsétlenkedett.
De aztán kinyitotta a csapot, és sikítva kapta el a kezét.
A forrásvíz tényleg hűvös volt. Kelemen kelletlen sóhajjal kuporodott le a fürdőkád mellé, és hatalmas száját kitátva, tüzes leheletével melegíteni kezdte a vizet. Lilipucc boldogan merült bele a habos, meleg fürdővízbe. Kelemennek még egy kis leskelődés sem adatott meg, mert ahányszor megjelent dülledt szeme a kád pereme fölött, Lili visszaparancsolta a helyére. A végére teljesen görcsöt kapott a pofája, és be is rekedt: életében nem fújt még ilyen sokáig tüzet.
-
- Na, most már tényleg adhatnál egy puszikát… - hörögte, míg a hercegnő paraván mögé bújva felöltötte hattyúprémes, babakék pongyoláját.
-
- Előbb megfésülködöm! – hangzott a válasz. – Tartanád a tükrömet, drágám?
Kelemen kénytelen-kelletlen támasztotta mancsai közé a nagy, faragott ezüsttükröt, amit elfelejtett felszerelni a falra. Lilipucc végighúzta a kefét aranyos hajfürtjein, kifestette az arcát, aztán elégedetten rámosolygott a tükörképére.
Lili hercegnő arca undorodó grimaszba rándult, amikor Kelemen odadugta rózsás arcához saját, busa fejét.
-
- Pfúj…
-
- Hát most meg mi a baj? – mordult rá a sárkány ingerülten.
-
- Már ne is haragudj, kedvesem, te büdös vagy! – lépett hátra Lilipucc.
-
- Büdös? Én? – Szaglászta magát Kelemen. A megszokott, tisztes sárkányszagot érezte, semmi mást.
-
- Te bizony! És ameddig ilyen büdi vagy, addig nem várhatod, hogy megpusziljalak.
-
- De hát…
-
- Semmi de! Irány a fürdőkád! A víz még meleg.
-
Kelemen még életében nem fürdött, csak az eső mosdatta meg időnként, ha odakinn érte az égiháború. Szégyenkezve mászott be a túl kicsi fürdőkádba, és gyámoltalanul csutakolni kezdte magát.
-
- A füled mögött is, rendesen! – utasította a kis hercegnő.
-
A szörnyeteg legyűrte a haragját – mit meg nem tesz a menyasszonyáért az ember, azaz a sárkány! – és a szivaccsal engedelmesen fényesre dörgölte koszlott pikkelyeit. Néhány perc múlva egy tiszta, csillogó-villogó Kelemen állt Lilipucc előtt. A királylány eddig fölényben érezte magát, de most kezdett inába szállni a bátorsága. Riadtan takarta el az arcát, amikor a sárkány átölelte a szárnyával, és puszira csücsörítette nedves pofáját.
-
- Most meg mi nem tetszik? – hördült fel Kelemen.
-
Lili befogta az orrát.
-
- Mostál fogat is? – hápogta orrhangon. – Csak, mert szörnyű szaga van a szádnak…
-
- Dehogy mostam! Én sárkány vagyok, nem kisasszony, hogy kefével birizgáljam a pofázmányomat!
-
- Hát, azért azt beláthatod, hogy így nem kaphatsz tőlem puszit! - A királykisasszony sértődötten fordított hátat.
-
- Na jó, de ez az utolsó óhajod, amit teljesítek! Elegem volt ebből a piperészkedésből! – mérgelődött Kelemen.
-
Morcosan vette a mancsába a fogkefét. A mentolos fogkrém csípte a nyelvét: nem győzte köpködni az illatos habot. Bár, azt el kellett ismernie, hogy a fogmosás jót tett neki: hónapok óta kínlódott egy darabka lovagi mellvérttel, ami beszorult két foga közé. A fogkefével viszont sikerült kipiszkálnia.
-
Amíg Kelemen a fogmosással küzdött, Lilipucc sem tétlenkedett. Elővette a csomagból vadonatúj ruháit, és kiterítette őket a vadonatúj paravánra. Csendesen szidta a sárkány ízlését, mert csak egyetlen rózsaszín szoknyát hozott, és különben is, minden holmin túl kevés volt a szalag és a fodor. De még mindig jobbak, mint az a sárfoltos ruha, amiben idekerült.
-
- Na, most már megfelel? – tolta Kelemen frissen mosott pofáját a hercegnő orra alá.
-
- Nem tudom – hárította el Lilipucc ingerülten. – Most éppen ruhát válogatok, nem érek rá! Inkább segíts, melyik áll rajtam jobban!
-
Selymek csapódtak a sárkány pofájába, és a hercegnő magát illegetve perdült meg.
-
- Teljesen mindegy, mit húzol magadra! – morogta Kelemen. – Csak adj már végre egy puszit! Minden kérésedet teljesítettem, igazán megérdemlem!
Lili a sárkányhoz fordult, és a levegőbe szaglászott.
A sárkány haragosan égnek vetette a fejét, és felordított. A következő pillanatban Lilit egy karmos láb szorította a markába. A hercegnő nyikkanni sem mert: azt hitte, ütött az utolsó órája. Kelemen kicsattogott vele a barlangjából, és szó nélkül szárnyra kapott. Meg sem állt Pepin király váráig. Ott már felsorakoztak a királyfiak, lovagok, hercegek, grófok és legkisebb fiúk, hogy – Pepin király könyörgésére – elinduljanak a sárkánybarlanghoz, kiszabadítani a királylányt. Amint Kelemen leereszkedett a vár elé, fegyverüket eldobálva, rémülten ordítva menekültek, ki merre látott. A sárkány azonban nem foglalkozott velük. Csak egy dolog járt a fejében: megszabadulni Lilipucctól, minél hamarabb!
A királylányt betaszította az erkélyen át a lovagterembe, egyenesen Pepin király karjaiba, lerombolva közben az erkély korlátját. Bár egy szót sem szólt, lobogott benne a visszafojtott düh. Bedugta hatalmas fejét a terembe, és kitátotta rémséges száját, hogy végre bosszút álljon a fürdőszoba-szerelésért, a rózsaszín fehérneműért, a fogmosásért, mindenért. Torkából szikrák pattogtak. Szeme égett.
Lilipucc eltolta magától halálra rémült apját, és a sárkányhoz lépett.
-
Aranyos vagy, hogy magaddal vittél erre a kis kiruccanásra, és még haza is hoztál! – paskolta meg barátságosan Kelemen pikkelyes pofáját. – Kell néha egy kis változatosság. Nem is hiszed el, milyen fárasztó egész nap a szépségemet ápolni. Gondolom, te is elfáradtál, így nem is tartóztatlak tovább. Csak egy dolgot tegyél még meg, légyszíves! Véletlenül leromboltad az erkélyünket: azt rendbe kéne hoznod.
Kelemen úgy rántotta ki a fejét a lovagteremből, mintha soha sem akarta volna felperzselni a várat, királylányostul. Odakinn még ordított egy dühöset, azzal szárnyra kapott, és sebesen elrepült. Egy életre elment a kedve a házasodástól. Hazaérve megkönnyebbülten fújtatva bújt be a barlangjába. Azonban szembe találta magát a rózsaszín-almazöld fürdőszobával. Azóta is azon tűnődik, hogy mit kezdjen vele.
Ami Lilipuccot illeti, ma is boldogan él az apja várában. Napjában háromszor fürdik, piperészkedik egész nap, de Pepin királyt ez már nem aggasztja, mert tudja, hogy Lili hercegnő férj nélkül is meg tudja védeni magát, és az országát.