Koldusból lett sztárkiáltvány

Teljes mű / Kész

Letépett maszkok hullnak a porba,
Bárgyú a vigyor az arcodra fagyva;
Nincs menekvés, már te is tudod -
Neked csak egy lopott perc jutott.
Míg koldusból lett sztárkiáltvány.

Ez bizony tetszik neked,
Rossz tehát nem lehet;
Ássunk hát a mélyére -
Vetüljön árnyék a fényére.
Hisz koldusból lett sztárkiáltvány.

Elakad a kéz,
Kihúny az ész;
A mondatod most is félbemarad -
Hidd el, jobb ha elteszed magad.
Egy koldusból lett szárkiáltvány.

Meztelen igazság kúszik a földön,
Mámorcsepp a felrúgott vödrön;
A színdarab félbeszakad -
S már végleg úgy marad.
A koldusból lett sztárkiáltvány.

Fáj az oldalad, mibe a tegnap rúgott,
A füledbe egy ismerős hang búgott;
Gyere tovább s majd meglátod -
A holnap bizony téged is átrázott.
Ím koldusból lett sztárkiáltvány.

Jéghideg pokróc teríti be lelked,
Ócska a reggel, mely téged is felkelt;
Olcsó bortól keserű a szád -
Azt hitted, a világ neked sikert szánt.
Ahogy koldusból lett sztárkiáltvány.

Elhitted, hogy van ki rád vár,
De nem jött el a királylány;
Rivaldafény és zengő fanfár-
Lelket nyelő, ködős egy ingovány.
Mert koldusból lett sztárkiáltvány.

De ne félj, ha eltaknyolsz megint,
A következő show újra magasba repít;
Újraélheted, mit tegnap álmodtál -
Te koldusból lett sztárkiáltvány.