Három Áron

Mese egyszerű rímekkel

Részlet / Kész

Csukárdi Sándor:
Három Áron
mese egyszerű rímekkel (részlet)

Valamikor, nem is máskor,
Réges- régen, áradáskor,
Élt egy ember, ha nem három,
Három fia: Minden Áron.

Szólt az egyik, első Áron:
„Átkelek én száz határon,
Meglelem majd ott a párom,
Akkor apám, viszontlátom.”
El is indult első Áron,
Ahogy mondta, száz határon,
Árkon, bokron, óceánon,
Áttört minden akadályon.
Egyszer aztán, talán nyáron,
Mikor nap süt ezer ágon,
Átgázolt egy ingoványon,
S partra lépett néma tájon.
Néma tájon, néma álom,
S néma kastély néma lábon.
Nincsen ott szó semmi szájon,
Átok ül a jó királyon.
Fáradtan, de mindenáron
Kér belépést első Áron:
„A megoldást én megtalálom,
Egy életem, egy halálom!
Nem lesz némaság e váron,
Dal szál majd a kismadáron,
S eljövendő éjszakákon
Tücsökcirip zeng a tájon.”
„Elhiszem majd, hogyha látom,
S jutalmad is kitalálom:
Uralkodhatsz palotámon,
Elveheted legszebb lányom.”
Gondolatban ilyen szálon
Elmélkedett nagy királyom.
Nem érthette első Áron,
Átok ült a néma váron.
Nem jött még oly eszes, bátor,
Sem vitéz, se szűcs, se pásztor,
Ki az átokűző próbákon
El ne bukott volna százszor.
Eddig nem jött, de most Áron,
Ahogy mondtam száz határon,
Batyujával fenn a vállon,
Enyhít majd a némaságon.
De ahhoz, hogy nekilásson,
S túltegyen a gyógyításon,
Elsősorban első Áron
Kideríti, milyen átkon
Telepszik e szörnyű álom.
Végigjárt hát minden házon,
Kétszázkettőn, négyszázhármon,
Hogy megkérdezze valahányon,
Mily gonoszság ül e gyászon.
Tátongott csak minden jámbor,
Szót sem halott így a vándor.
„Akkor csak úgy kitalálom!”
Unt rá végre első Áron,
S elmerengve a talányon
némult el örökre Áron.

Otthon aztán: „Szánom- bánom,
Sírva rívok a hibámon,
Első fiam, gyenge lábon…
Nem hiszem, hogy viszontlátom!
Elengedtem, most már szánom,
Éjjel- nappal csak őt várom.
Kint ácsorgok a tornácon,
Édes fiam, hátha látom.”
Így kesergett Bódi Márton