Az első nagy szerelem emléke a Szokolyán töltött csodás napokról
szerző
Cruza és radír...oly régen volt
Teljes mű / Kész
Aprócska házak bújtak össze, mint malackák
a meleg ólban, csend ült szerte körbe, csak
az ősz párája lebegett. Poros út vitt fel egy
dombocskára, hol cserép kucsma alatt fehér
templom állt és istenáldott szemmel nézte,
az elterülő falucskát. Ott álltam én és Ő és
harmadikként ott lebegett, az őszi párába bújt,
soha el nem múló szerelem. Belénk simulva
melegedett és úgy rakott puha fészket, mint ki
soha el nem megy. A templom volt a falú vége,
ide ki jött csak gyónni jött és feloldozást kapni,
bűnei alól, ha volt is bűntelen. Mögötte kis
erdő bújt, hol őszhomályba tűntek már a csupasz fák,
sötétjébe poros út kúszott, elveszve a végtelenbe,
a messzi semmibe. Az út néma volt, rajta csak
szél futott és vitte magával a közeli temető, szélbe
bújó jajszavát. Néha kutya vakkantott, de hangja
úgy csitult, ahogy a puha bársonyra pihe hull.
Mi csak álltunk, összeért vállunk, kezünkben
spirálos mappa, ceruza, zsebünkben elkopott radír,
szemünkben szerelmes fény és az őszi pára fátyolosan
ölelt körénk. Vonalak futottak a papírra, a templom
alakja formálódott és néha átpillantottunk a másikunk
kezére, édes istenem, de szép is volt. Lassan ült le
az alkony szürkülete, a pára lassudva sűrű függöny lett,
gomolyogva csipkét rajzolt és a táv
Szerző további művei:
-
Vers
Róbert Szisz Az utolsó három nap -
Vers
Róbert Szisz Végakarat -
Vers
Róbert Szisz Determinált tollpihe -
Vers
Róbert Szisz Én parázs maradok