A kesztyű

Zolinak az átlagosnál is jobban esett a kora esti séta, mélyen szívta magába a tavaszillatú levegőt. A huszonnégy éves férfi fél éve diplomázott, és pár hónapja dolgozik a bankszektorban. Úgy érezte, ennyire nehéz napja talán még sosem volt. Nem stimmeltek a kimutatások, csúszott a határidőkkel, és a főnöke is türelmetlenül viselkedett. Alig várta, hogy Bohóccal, a kis tacskóval sétáljon egy hatalmasat. Épp a gondolataiba merülve lépegetett, szeme előtt számok cikáztak, amikor Bohóc egy ruhadarabot szaglászott. A férfi közelebb lépett, és elvette a kutyától a tárgyat. Egy lila színű, kövekkel kirakott elegáns női kesztyű volt, amin Zoli szeme is megakadt. „Valakinek biztosan hiányzik, mert elég szép darab”. Ahogy kezében tartotta, érezte, hogy valami lapul benne. Mivel Zoli hajlamos volt rémeket látni, megfordult a fejében, hogy ez a szép kesztyű csaliként szolgált, és elképzelhető, hogy mérget rejtettek el benne. Hamar bebizonyosodott, hogy fantáziája ismét nagy szárnyakon repkedett, hisz csak egy szalvétát rejtett a kesztyű. Ahogy alaposan szemügyre vette, látta, hogy telefonszámot írtak a szalvétára. Biztosra vette, hogy a kesztyű, annak minden tartalmával együtt valaki számára fontos lehet. A szalvéta lógója mutatta, hogy az a Krémes cukrászdából származik. Első ötletként az villant Zoli eszébe, hogy besétál a húszpercnyire található cukrászdába, és ott érdeklődik, hogy valakinek nem hiányzik-e. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hisz a városban az egyetlen cukrászda volt, ami ezt a nevet viselte. Második gondolatként felmerült benne, hogy felhívja a telefonszámot, bízva abban, hogy a vonal másik végén tudnak segíteni.
Hazatérve, elmesélte édesanyjának az érdekes esetet, aki szerint egyszerűbb megoldás, ha felhívja a számot. Amennyiben nem jár sikerrel, még mindig ellátogathat a cukrászdába.
Zoli tett-vett, vacsorázott, és bevonult a szobájába.
„Majd holnap felhívom, most túl fáradt vagyok ehhez.“ Így mélázott magában, de csak nem hagyta nyugodni ez a különös kesztyű. Kezébe vette a szalvétát, és tárcsázta a számot. Amit ekkor látott, az elképesztő döbbenetet csalt arcára.
„Apu” – állt a mobilja kijelzőén. Összezavarodott, nem értette, hogy apja telefonszáma mit keres egy női kesztyűben. Bármilyen hihetetlennek tűnt, de azt gondolta, édesapja szeretőt tart, vagy épp egy nő próbálja becserkészni. Elhatározta, hogy utána jár a dolgoknak. Gondolatmenetét anyja szakította meg, aki bekiáltott a szobába.
- Fiam! Felhívtad a számot, ami találtál?
Zoli pár másodpercnyi szünet után röviden válaszolt:
- Igen. Már nem lényeg, egymásra találtak.
Szerencsére az anyukája többet nem kérdezett.