Hümér hűsége

A nyomozónő dühösen tette le a telefont.
- Mi van, már megint nincs bent? – kérdezte Péter, a nő irodatársa miközben fogával kettéroppantotta a kávékeverő műanyag pálcikát.
- Látod! A héten már legalább hússzor hívtam, ma konkrétan legalább háromszor. Egyszer azt mondja a kezelő, még nem ért be, aztán, tárgyal, most meg szerintem tuti ebédel. Vagy elment a leíróknak udvarolni. – matatott a vörös hajú nő a papírjai közt. – Sírba tesz ez a Kovács a hülye átirataival. Olvastad most mit kér? – tolta Péter felé a legutolsó négy oldalas dörgedelmet.
Péter figyelmesen tanulmányozta a kivastagított részeket. A tényállás taglalása nem érdekelte, csak a végrehajtandó nyomozati cselekmények.

Dr. Kovács Hümér az ügyészség előtt dohányzott. Elsétált jobbra két lépést, majd vissza is ugyanennyit és semmi kedve nem volt visszamenni az aktái közé. Harminc akta.
Igyekezett hasznos lenni, hajtotta a fiatalos lendület, némelyik ügy felvillanyozta, de már semmi sem volt olyan, mint régen. Kilógott a sorból. Nem csak mindig makulátlan öltönyével és tökéletesre vasalt ingeivel, de a mentalitásával is. A fiatal alügyészek tisztelték, de ritkán kértek szakmai tanácsot tőle. Mintha egy elszigetelt elefántcsonttoronyban élnének, alig-alig mozdultak ki az irodáikból. Ezért volt hálás a dohányzás elleni törvénynek, mert így legalább beszédbe elegyedhetett a kollégáival, miközben rágyújtott.

- Látod?! A Bencze és Fia Ügyvédi Irodában akar házkutatást tartani. Pont ott! – lobogtatta Kata az átiratot.
- Megírta már ez a Kovács, mikorra tervezi? – kérdezte az osztályvezető, miközben az asztalán tornyosuló papírhalomból igyekezett megtalálni az aznapi elintézendőket.
- Nem, nem írta. Szerintem még a bíróval kell egyeztetnie. Mindegy, engem már vár a nagyvezér, gondolom, emiatt akar velem beszélni. A sarkára véste az MB-t három felkiáltójellel. Megbeszélni, mintha az segítene! – sóhajtott Kata.
- Na, és? Mindig mindent meg akar beszélni. Ezt ebben az ügyben megértem. – paskolta meg a nő hátát Péter.

Nem szerette az örökölt ügyeket. Azok valahogy mindig koncepció nélkülinek tűntek. Miután végzett a mai sürgős határidősökkel morcosan vette maga elé a vaskos köteteket. Na, igen, Btk. 396-ot nem lehet néhány papírból lenyomozni.
- A bíró ragaszkodik hozzá. Őt nem érdeklik a kapcsolatok. Hárman se tudtuk meggyőzni róla, hogy nem jó ötlet dr. Bencze Álmosra szabadítani a nyomozókat. – mondta negédes mosollyal az arcán dr. Kiss Margaréta csoportvezető ügyész.


Hümér együtt ebédelt dr. Bencze Álmossal. Tekintettel a köztük lévő régi, egyetemi kapcsolatra ez minden hónap második keddjén így volt rendjén.
- Csak ennyi? Ezen segíthetünk, már én is unom. Jövő hónapban e nélkül jövök! – kacagott hátradőlve az ügyvéd.
Az ebéd jól sikerült. Mindent megbeszéltek, amit akartak. Ám Kovács még sokáig emésztette a találkozót. Napokig őrlődött, vajon jól döntött-e. Az esküje, vagy a barátság a fontosabb? Joga van-e neki eldönteni?


- Te figyelj! Én még sosem voltam ügyvédi irodában házkutatni. Ez a dr. Bencze Álmos meg… Biztos, hogy azon a címen működteti az irodát? – aggódott Kata és Pétertől várta a megnyugtatást.
- Biztos, hogy ott működik. Ez a cím van fent mindenütt. A netes hirdetéseiben, az Ügyvédi Kamaránál és Tomival tegnap személyesen megnéztük.

Az ügyész tétován toporgott a metsző szélben. Két percenként nézte az óráját. Szégyenszemre az elmúlt húsz évben nem volt ügyvédi irodában házkutatni. Vezetett nyomozócsoportot, kívülről tudta a jogszabályokat, de terepen már évek óta nem volt. Fázósan húzta össze a kabátját, már egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, hogy neki kell kimennie dr. Benczéhez. Ismét az órájára pillantott.

Dr. Bencze és Fia Ügyvédi Iroda a város patinás negyedében volt. Elegáns házak közt autóztak.
- Ügyész úr! Ha kérdése, észrevétele van, akkor tegye fel most! Odabent pedig valamelyikünket hívja félre, jó? Ez a protokoll. – mondta Tomi, majd még egyszer megigazította a mellényét, ellenőrizte, hogy a bilincs, gázspray és a fegyver a helyén van-e, majd biccentett a társainak és elindultak.
- Dr. Bencze Álmos vagy dr. Bencze Aba ügyvéd urak az irodában tartózkodnak? – kérdezte végül.
- Csak Aba ügyvéd úr van itt. – hebegte még mindig zavartan a lány, majd félreállt az útból, hogy a hatóság emberei beléphessenek.


- Öreg! A faterra esküszöm neked, lelőlek, ha nem mész odébb. Vagy először inkább a csajt lövöm le. – hadonászott dr. Bencze Aba.
- Nyugi! Nem kell lelőni senkit. – mondta a nyomozónő, bár megremegett közben a hangja.
- Nem hát, csak dobd le a pisztolyodat ide a lábam elé! – hadonászott tovább az ügyvéd.
Péter várt. Tudta, itt már nem segíthet a felszólítás, nem fogja tudni elvenni a fegyvert anélkül, hogy valaki meg ne sérülne.
- Te is kussoljál már! És takarodj vissza a helyedre! – üvöltött a titkárnőre, miközben farkasszemet nézett Katával.
A nyomozónő lassan kivette a pisztolyt a tokból, majd letette a lába elé és a srác felé rúgta. Az ügyvéd gúnyos mosollyal nyugtázta.