Kórház az EU- szélén

Klasszikó-romantikus, fanyar.

Elmúltam már 16 éves? Igen!

Nyílt levél az egészségügyi miniszternek.

Csak erős gyomrozatúaknak

 

Miniszter úr Ön kijelentette, hogy az országban az e.ü.

ellátás nyugat európai színvonalú. Igen, ez lehetséges.

Önöknek. Nekünk balkáni. Íme: A minap szörnyű vírus

támadott meg, Csúnyán köhögtem, fájt a mellkasom.

Étvágytalan voltam. Majd a nevemet se nagyon tudtam

megmondani, a tudatom beszűkült. A párom kihívta a

mentőket, akik felöltöztettek és példás segítségnyújtással

bevittek egy fővárosi nagykórház sürgősségiére. Ott éjjel

kettő felé megvizsgáltak, amikor is már a nevemet se

tudtam megmondani a kérdező orvosnak, és mozogni se

tudtam az agyi történésem miatt. Beraktak egy ágyba a

hordágyról, és mert az alsó fertályára kerültem a két ápoló

fölszólított, hogy dúródjak az ágyon följebb, de miután

mozdulni se tudtam az állapotom miatt, valamint föl se

tudtam fogni, hogy mit akartak, mozdulatlan maradtam.

Erre a passzivításra begerjedtek és elkezdtek üvöltözni

és rángattak, miközben a vállamat és a mellkasomat,

ököllel csapkodták: az anyád úristenit, most a nyugdíjam

előtt nem fogsz engemet megrokkantani az emelgetéssel.

Majd abbahagyták az ütést csapkodást. Látszott rajtuk a

csalódottság, hogy hiába vernek, úgysem érzek semmit.

 

Ekkor olyan érzésem volt, hogy boldogtalan mosollyal az

arcomon, megdöglök. Majd otthagytak, úgy ahogy voltam.

Másnap reggel jött a testvérem, aki anno a korházban

vezető volt és némi befolyással, elintézte, hogy az idegosztályra

átkerüljek. Ott már a párom várt, akit nem

ismertem meg. Megetetett, miközben sírva simogatta

a kezemet, és azt sóhajtozgatta, hogy ki fogja nekem

mondogatni, hogy milyen szép kislány vagyok?

Három napig az állapotom változatlanul kilátástalan

volt, amikor is a párom elmondta a főorvos asszonynak,

hogy nem szedtem két hete az elmaradhatatlan vérhígító

gyógyszert. Itt kell elmondanom, hogy valamelyik hülye

kitalálta, hogy egy hónap az 28 napból áll és csak ennyire

kell fölírni, például vérhígító tablettát is Ezáltal három

hónap alatt, 12 tabletta kimaradt, amit ünnepek lévén,

meg a vírus miatt, amitől ágynak estem, nem tudtam

fölíratni. Szó mi szó, megkaptam a gyógyszert és az állapotom

rohamosan javulni kezdett.

Az idegosztály számomra egy külön fejezet lett. Gusztustalan

hely. Jobbra tőlem egy húgyos, balra tőlem is egy

húgyos. Középen meg egy szaros. Ja és hogy hol vagyok

én? Hát középen! Ahogy elfoglaltam az ágyamat megszűnt

minden mozgás lehetőségem. Vécére se mehettem

ki. A látogatóktól belépőnek tíz pelenkát kértek, amiből

egyet már nekem, gyorsan föl is raktak. Kellett is, mert

a természet

gondoskodott, hogy meg is teljen. Undorító,

ahogy egyesek, gátlástalanul összeszarják magukat.

Ilyenkor Én: Nővérke becsináltam kiáltással jeleztem a

balesetet. Ekkor, megjelent a jótevőm és tisztába rakott.

Majd megnyugtatott: Művész úr! Friss peluskát raktam

magára, és hajrá, mehet bele a kaka-maka!

De hadd térjek rá a jobb és bal oldali ágy szomszédomra.

A baloldali egy eszméletlen furkó. Kezdődik azzal, hogy

nem mindig volt észnél, és amikor látogatóba jött a lánya,

akkor két bánatos fingással üdvözölte. A lánya meg egyet

visszafingott. Egy nagyot. Így társalogtak. Ilyenkor az

egyik beteg elkiáltott magát, most szippantsatok! A szoba

betegei akarva nem akarva, inhalálni kezdtek. Ha valaki

gyufát gyűjt, akkor, mint a sűrített benzingőz az autó

karburátorában a szobában beürüsödött fing berobban.

Barátunk, egyébként csak akkor durrogott, amikor a

kórteremben látogatók voltak, de akkor folyamatosan.

Megfigyeltem, hogy a látogatások előtt két órával, visszafogta

magát, hogy több bűz jusson a lányával való diskurzusra.

Lusta volt kimenni a vécére és a kacsába slagolt.

Ezt a mutatványát a látogatók előtt is előadta. Általában

étkezéskor. Reggel mindig friss gőzölgő húgyszagra

ébredtem. A kacsát a nővérek tiltakozása ellenére, föltette

az étkezőasztalára. A nővérek figyelmeztették, hogy össze

fogja téveszteni a reggeli citromos teával, de miután komoly

jattot kaptak, mást nem tettek. Egyszer-egyszer azért

megemberelte magát és a pisás, edényét az éjjeliszekrény

polcára helyezte, az orromtól harminc centire. Ezt szagoltam

alvás közben, ami biztosította mély pihenésemet. Ezáltal

biztosítva volt a nátha elleni inhalálásom is, reggelig. Ablakot

nem hagyott nyitni, mert a hidegtől már haltak meg,

de a büdöstől még nem, jelszóval.

De most hadd térjek a baloldali szomszédomra. Ő egy

nagydarab etnikum volt. Vele úgy kezdődött a nexusom,

hogy az egyik éjjel arra ébredtem, hogy egy nagy sötétség

tornyosult fölém. A szomszédom igyekezett bemászni az

ágyamba mellém. Landolt is és rám förmedt: menj már

odébb! Ekkor a nővér bejött és rászólt: Jencike, gyere ki

onnan, az nem a te ágyad! Jencike, aki rosszul látott még

nappal is, nem hogy éjszaka, kikászálódott mellőlem.

Majd vissza szólt? Most, hogy már végre elaludtam!

Az egyik éjszaka új beteget hoztak a kórterembe.

Tudattalan állapotban volt, összeszarva. A fiatal vígkedéjű

nővér, néhány kedves szó kíséretében, elkezdte rendbe

hozni. Tisztába tette. Megmosta, megfésülte, megmosta

a fogát. Majd, hogy kész volt vele, elégedetten végignézte

művét. Alighogy megfordult a beteg hátulról sugárban

nyakon hányta, de jutott a falra is meg a szekrények

ajtóira is. A nővár csak állt, megdermedve. A világ összes

kínja végig vonult rajta. Majdnem elsírta magát. Egyszer

csak nagyot nevetett, átszólt a kolléganőjének és együtt

örömködtek a szörnyű látványon. Nekiláttak a tisztogatásnak.

A trágyázás közben egyik nővér odaszólt nekem, hogy énekeljek már valamit. 

Mivel elterjedt, hogy operaénekes vagyok. Mire én visszaszóltam, hogy a hangom

ugyan elment, de viccet azért mesélhetek. Elmondtam

két viccet. Többet nem kértek. A fehérneműs kocsi, ami

tele volt rakva szaros lepedőkkel, megpúpozva piszkos

ágyneművel, koszos pizsamákkal, ingert ébresztett, hogy

az ember a miniszter úr rózsadombi villájának a kapujához

tolja és elengedje, megpecsételve az egészségügy nyugat

európai színvonalát. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy

az eus csodaágy, amelyben képtelenség kényelmesen

elfeküdni, elektromos hiba folytán, magától hullámozni

kezd alattam. Megközelítőleg ripityára törve a gerincemet.

Az áramütéstől rettegve elálmosodtam és a takarómat

kezdtem el igazgatni. Semmi képen sem sikerült a belül

lévő rongyos koszos plédeket a huzat formájához igazgatni.

Gomb se volt rajta. Tekergettem csavargattam, dugdostam,

de sehogy sem jött össze az ágyneműforma. Inkább az

egész egy nagy kerek parasztkenyérre hasonlított. Így

birkóztam a rongykupaccal reggelig. Amikor is megcsapott

a szomszédom húgy gőze, ébresztő gyanánt. Jelezve

hogy eljött a reggeli ideje. Az étkezés után megjelent

a tornatanárnő, aki félig holt testemet, kioperálta az

ágyból. Alighogy megálltam imbolyogva, járókerettel,

engedve a fizika törvényeinek, ami elindulhatott az el

is indult. Teliszartam a gatyámat! A csinos tanárnő előtt

folyt a szar a lábam szárán végig. Döbbenten, égő pofával

álltam a zsibbasztó szégyentől és fölvetődött bennem a

kérdés: meddig ember egy ember, meddig férfi egy férfi?

A tapasztaltak szerint, nem sokáig. Miután lehajolni se

tudtam hárman lecibálták rólam a szaros gatyát, amely

egy flaccanással jelezte dicstelen múltjának a végét

a szemetesben. A tanárnő látva szégyenkezésemet,

vígasztalt: ne foglakozzon vele. Itt mindenki összecsinálja

magát! Ezután elkezdődött a tornának nevezett, nyomorult

mutatványsor. Amit egy paraolimpián sem adnék elő.

Múlt az idő. Majd néhány nap múlva a rohamos javulásnak

köszönhetően, önállóan kijárhattam a vécére,

elfeledve a szaros napokat. Vad siker élmény volt.

Aztán mielőtt eltávozhattam, randa árat kellett

fizetnem azokért a szép percekért, amit a betett katéter

adott. A katéter kivétele. Rettentően féltem. Nem is

indokolatlanul. A nővér gyakorlott volt, de szegény

szerszámom féltében úgy elbújt, hogy alig találtuk meg

ketten. A kivétel, olyan érzés volt, mintha a belemet

tépték volna ki.

Hát végre eljött a korházból a gyógyultan távozás napja.

De ekkor még hátra volt egy vizsgám. A mozgás. A torna

tanárnő bemutattatott a mozgásért felelős Doktornőnek

egy vonaglás sort. Amitől függött, hogy megyek,

vagy maradok. Bot nélkül kellett három piruettet

bemutatnom.

Róna Viktort, a balett táncost, megszégyenítő

előadásban. Két picit, meg egy nagyot. A Doktornőnek

tetszett a produkció. Közölte, hogy most már felléphetek,

A Bahcsiszeráji szökőkútban. Megkérdeztem, hogy bele,

vagy mellé? Válasz nem volt. Ez volt az a boldog, örömteli

pillanat, amikor a tudatomba csapódott, hogy rendbe

jöttem. Ez onnan világlott ki, azt éreztem, hogy ennyi

szar után, ismét elömlött rajtam az úriemberek összes

arcvonása.

Ezután megkerestem a nővért jatt ügyben: Nővérke

jöttem elszámolni! Mire Ő, elővett egy kis jegyzetfüzetet

és rákezdett: volt négy beszarás, darabja á ötszáz forint.

Volt öt takarítás, darabja háromszáz. Az együtt, aszongya,

hogy aszongya, hatezer forint! Erre én elképedve: na

de nővérke, nem számolt el valamit? Hogy jött ki ez a

hat ezer? Erre a nővér: Uram, a különbséget a beszarás

Áfája teszi ki!

Ezután arra lettem figyelmes, hogy a kórteremben,

az egyik beteg azt nyöszörgi: ágytálat kérek, ágytálat!

Mire a nővér: nincs! A beteg: összecsinálom magam! A

nővér: akkor sincs! Négy darab van és mind szolgálatban.

Mire egy másik beteg: ágytál az nincs, de stadion az van!

Szarni bele. Miniszter úr!

 

Két hajléktalan didereg a januári fagyban Az egyik: te

Cimbi, hallottad, hogy az északi sarkon vészesen fogy a

jégtakaró. A Cimbi: nekem annyi is elég, amennyi van!

 

Anglia. Vajon Károly Ő hercegsége, tisztában van vele,

hogy egy teát vett feleségül. Kamillát!

 

Az úriasszony a szafarin. A csoport egy tó partján nézelődik,

amikor a vízparton, egy krokodil elkap egy szarvast,

berántja a vízbe és elkezdi csavargatni, marcangolni. Mire

az úriasszony sápítozva: Pfuj, abban a koszos vízben!

 

Néprajz. A Maszkulínum Brazil őserdei kannibál törzs

egészségesen

él. Csak nőket eszik. Imádják a hüvelyeseket.

 

A feleség nézegeti a férjét, majd megállapítja: jól áll neki,

ha jól áll neki!

 

Ketten ülnek a tévé előtt. A műsorban a világ legerősebb

emberei mázsás kőgolyókat rakosgatnak ide-oda. Az egyik

tévéző férfiú megszólal: ez semmi. Az én Katámat próbálná

meggyőzni, valamely érvemről. Az lenne a valami.

 

Népi közmondás. Süt a nap és esik. Az ördög veri a farkát.

 

Az egyik: te Cimbi, itt olvasom az újságban, hogy holnap

a fővárosban, gigadugó lesz. A Cimbi: hűha! Akkor ma

sokat kell inni, mert holnapra, bedugul a gigánk!

 

A lány otthon az udvarlójáról. Anyukám, ha látnád a Dezsőt,

hogy milyen remek kiállású gyerek! Mire az anyja:

Jesszusom! Csak nem láttad már a kiállását is?

 

Kiss teraszát a macskák úgy összevizelték, hogy az,

tartózkodásra, alkalmatlanná vált. Egy nagy okos barátjától

kapta azt az ötletet, hogy a macskák, idegesek lesznek,

és oda többé nem mennek ahová az ember is letette a vizelet

szagát. Kiss ez okból körbe pisálta a teraszát. Az ötlet

nem vált be, mert a penetráns bűztől, ami a két szagból

egymást erősítve kikeveredett, nemhogy a macskák, de

ő maga se tudott megmaradni.

 

A szexnek különböző aberrációi vannak. Ilyen az akasztásos

szex is. Az akasztásos szexnél, bizony vigyázni kell,

mert könnyen függőség alakulhat ki.

 

A miniszterelnök elégedett az MNB. elnökének tevékenységével.

Miért is lenne elégedetlen, hiszen neki lop.

 

Társadalomtudomány. Fülöp szigeteki lakosok. Filippínók

és filippínák.

 

Kováccsal a személymérlege gonosz játékot űz. Amint

rááll a mérleg úgy dönt, hogy kevesebbet mutat. Kovács

boldog elégedettséggel veszi tudomásul, hogy már megint

fogyott, miközben jó étvággyal fal. Kovács egyre hízik

a mérleg meg kaján elégedettséggel kevesebbet mutat.

 

Dezsőke és Irénke a munkahelyükön összejöttek. Kialakult

köztük egy Plátói kapcsolat. Nem ettek csak dugtak. Egy

napon Irénke erőt vett magán és becsöngetett Dezsőkékéhez.

Az asszony jött ki. Irénke megszólította: Szerbusz!

Irénke vagyok! Jöttem megnézni, hogy éltek! Hát onnantól

kezdve, nem éltek, valami jól.

 

Tóthnak nincs kutyája. De a kertjében hemzseg a kutyaszar.

A kóbor kutyák teszik tiszteletüket. Tóth undorral

kerülgeti a kupacokat. Azon törte a fejét, hogy miként

lehetne a kutyákkal olyan szart nemesítetni, amely

elkerüli Tóthot, elmászik előle és nem ő kerülgeti el a

kanis mergát.

 

A kormány törekszik a társadalom el szegényesítésére.

A szegény ember egyetlen öröme a szex. Ezáltal szaporodik

a rabszolgatársadalom.

 

Két hajléktalan ül a tér padján. Kezükben borosüveg, na

meg a cigi. Az egyik: te Cimbi, hallottad, hogy újra

mászható a Mount Everest? A Cimbi: A Kincsendzönga

is? Az egyik: Az is! A Cimbi: na végre! Akkor, uccu neki!

Fölugrott

a padról, megtántorodott, majd visszahuppant.

 

Kovács kiült a tornácára, hogy a kezdődő zivatarban

gyönyörködjön. Kíséretképpen magával vitt egy flaska

bort, pohárral. Alighogy letelepedett kitört a vihar. Kovács,

hogy jobban élvezze az elemeket gyorsan benyelt három

pohárral. A fantázia és a bor, dolgozni kezdett az agyában,

enyhe szédülés kíséretében. Érezte, hogy erős és benne

már nem tehet kárt a vihar. Még egy pohárkával benyelt

és még bátrabb lett. Jöhet a dörgés, villámlás. Ahogy

ott ült az asztalnál, beesett öt esőcsepp. Erre Kovács

megszólalt: szóval játszani akarsz? Én benne vagyok.

Akkor lépek. Lépett az asztalon lévő sótartóval. Akkor

most te jössz! A vihar bejött tíz esőcseppel. Erre Kovács

odébb tolta a boros poharat. Most rajtad a sor! A vihar

bezúdított egy nagy adag vizet. Erre Kovács: jó rendben

van tudomásul vettem a sakkot. Erre a hamutartóval

lépek. És odébb tolta. Mire a vihar egy villámlással, majd

dörrenéssel lépett. Erre Kovács is lépett. Berosált. Majd a

borosüveget meghúzva lerakta a hamutartó mellé és így

szólt: Sakk! Segg! Mikorra a vihar kezdett alábbhagyni, már

nem tudott beljebb verni és áztatni, Kovács elégedetten

kiáltott: Matt!

 

Kovácsné reggel kinyitotta az ablakot. Berepült rajta két

darázs. Egy lódarázs és a csikója, a csikódarázs. Kovácsné

megetette őket. Rakott nekik az ablakpárkányra két

marék zabot. Egy kisebb marékkal a csikódarázsnak és

egy nagyobb marékkal az anyjának, a kancadarázsnak.