24 hét

Ugyanolyan este volt, mint a többi. Hasító fájdalom. Görcs. Vérrögök. A szokásos tompa, derekamig hatoló nyomás a hasamban arra késztetett, hogy felálljak, és elinduljak. Tudtam, mi vár rám, de meg kellett tennem azt a tíz lépést a mosdóig. Már sokadjára. Nem ijedtem meg jobban, mint máskor. Az öklömnyi vérrögök távoztak, én pedig követtem a megszokott menetrendet. Piperetáska, telefon összekészítése, pár fehérnemű az ágyam alatti bőröndből. Megnyomtam a nővérhívót.

A szőke ügyeletes a megszokott unottsággal az arcán tolta ágyam mellé az ülőkocsit. Megvárta, míg átvonszolom magam, majd ölembe rakta a vaskos mappát, amiben a kórlapok pihentek. Nagyot bakkant a tolókocsi kereke a lift bejáratánál, ösztönösen a hasamhoz kaptam. Amíg leértünk a földszintre, a tükörből az arcát fürkésztem. Összezsugorodott szemek nézték kitartóan a padlót, püffedt sárgás karikák alatta, homloka közepén bosszús ránc. Nem örült, hogy újfent dolga van velem. A szülőszobán mosolyogva fogadtak.

– Nóra, már megint itt van? Még csak most toltuk vissza. Mikor is, tegnapelőtt?

Átlagosan hetente kétszer vittek le a szülőszobára. Stabilizálták az állapotomat, infúziót kaptam, vasat, esetleg transzfúziót. Amikor a vérzés lecsökkent, a vérképem javult, visszavittek a második emeleten lévő nőgyógyászati osztályra. Néhány napra. Majd kezdődött minden elölről. Így ingáztam már több, mint két hónapja.

– Nóra, tegnap betöltötte a huszonnégy hetet? – mosolygott biztatóan a nyúlánk, fekete hajú, mindig életteli szülésznő. Ágyam végébe tette az élére vasalt kórházi hálóinget. Kettőt pördült, és ott termett az infúziós állvánnyal. Éjjeli szekrényemre helyezett egy fehér kosárkát, benne a branül bekötéséhez szükséges kellékekkel. Már láttam is magam előtt a tűt, amint a vénámat keresi. Széthajtottam a fehér hálóruhát, fertőtlenítő szaga csapta meg az orromat. Komótosan öltöztem. Apró hasam nézett rám lentről.

– Huszonnégy – hullámzó érzelmekkel ízlelgettem a számot. Mély levegőt vettem, majd lassan kiengedtem résnyire nyitott számon. Megismételtem párszor, amíg mellkasom hullámzása csillapodott. Vártam, hogy kezdetét vegye a protokoll: orvosi vizsgálat, vérvétel, ultrahang, infúzió, vissza a második emeletre. Menetrendszerűen.