Állok

Teljes mű / Kész

Állok a szélben, viharra várva,

felettem álmos éj vicsorog!

Összegyűrt már az eperfa álma...

Bőrömön égő, fél ikonok!

"Hétszilvafás" csak bennem a bánat.

Neved felé még rángat a köd!

Letépi rólam növény ruhámat,

s bokorba bújik az erdő előtt...

Idő csorbítja bennem a kését,

nincsen igazság s nincs feledés!

Koldus Hold adja át a veséjét.

...Már nincs születés és nincs temetés!

Állok a szélben, viharra várva,

Ég az igazság, s fáj a jelen!

Hibákat halmoz ezer hibára,

s ezernyi bűnöm fogja kezem!

Fél az árnyék, ha sötétség moccan!

Fényes verőben hortyog a Nap!

Minden igazság fogakhoz koccan

és az a fogsor fűbe harap!