Levél az egekhez

Rebellió, lázadás volt itt a Földön-
tudjak ezt az egek;
láncok is szakadtak,
lakatok is törtek .
Csend es nyugalom van újra
hogy ez meddig tart
csak Isten tudja.

Hosszú idő után adtam magamat kérdésre
- még rosszabbtól most már nem is igen félve -
kérdeztem mint akit soha nem kérdeznek,
mint akit mar végleg elfeledtek....

Megkérdeztem :
- Mennyi beteljesületlen álmot, évet,
reményteljes verejtéket ,
mig nem akarni megtanit az élet ...

Beteljesületlen álom, év
es reményteljes verejték,
nem akarni vajon megtanulhatnék ?

Mert ha el is fojtom vagy ha tagadom
él bennem egy mélyből feltörő ,
egy szabadnak született
vad és követelő őserő.

Sokszor menekülök tőle,
mondjak, jó nem születhet belőle ;
űzött vad és az marad
törvények es tanitások által ,
ki rövid életért még kinhalált is vállal .

Tekintete szelid ,
mikor emberek közt járva,
néz mint elitélt,
a nemérkező kegyelemre várva .

Azt is mondjak ,
nem lehet az életnek a fő értelme,
alsórendű szolgának lett megteremtve -
nemesebb érzelmek mellé
nagyszükségben kirendelve.

Korlátozott küldetésbe küldték ,
ösztön csak és nem is lehet érték.
de hiába is tagadják vagy kivetik,
végül itelkező birai - a törvény őrei is
éjnek titkán keresik.

Valójában
akkor voltam boldog mikor befogadtam,
mikor neki menedéket adtam,
űzött vadnak, törvények es tanitások által ,
ki rövid életért még kinhalált is vállal.

Csend - nehogy felébredjen -
és ha fel is ébred - gyorsan el is menjen -
most amikor tanulgatok semmit se akarni ,
újra ébredezik magával akar ragadni ;
újra lázad, mikor nyugalmat remélek -
mikor nem keresek nem is kérek.

És elég volt a forrásviz reménye ,
sok volt kinoknak emléke ,
jött végül egy eltévedt kis szikra,
ezt még szörnyeteg se birta.

És felébredt az éhes szörnyeteg
és követel és bekiteni nem lehet.
Teljesen felébredt ,
kegyetlenül beszedi a vámot,
vámol kegyetlenül
minden beteljesületlen álmot.

Rég volt mikor szelid tekintettel járva,
rám mosolygott
nem érkező kegyelemre várva .

Szakitsa láncait keresi álmait
nem vár égi áldasra,
nem akar lenni az elitéltek társa .
teljes erejével - teles mivoltában - tör felszinre
eget rázó orditással nem bégetve ,
felejti a korlátozott küldetését
vállalja a saját maga természetét .

Gátat szakit a mélyből feltorő,
szabadnak született őserő,
a kivetett , a tiltott, az elnyomott !
Azt hittem hogy torvényekbe
rég belenyomorodott !

És már nem érdekel az
hogy nemes érzelmek között
csak alsórendű szolgának
és ösztönnek lett megteremtve ,
az se érdekel
hogy nem lehet az életnek a fő értelme.

Mit érdekel engem
ha saját szomjamat is vele olthatom,
boldog vagyok mikor befogadhatom
es olyan szabad,
mikor rabláncaim vele oszthatom.

Hajlékot adok egy űzött vadnak,
ki azzá lett a törvények és tanitások által ,
ki rövid életért még kinhalált is vállal...
 

Rebellió, lázadás volt itt Földön
tudják est az egek,
láncok is szakadtak
lakatok is törtek .

Csend es nyugalom van újra,
hogy ez meddig tart
csak Isten tudja.