Amit feltétlenül el kell mondani

Áprilisi napsütésben,
áldást hozó májusi esőben,
rád mosolygó szerencsében,
vetéssel a termőföldben,

Hegyekben vagy tengerparton
barátokkal folyó parton
bogrács mellett sörözve
egymást vigan éltetve ,

Ki a vizből be a vizbe
húsokat jól fűszerezve,
nagy csukát is ráadásnak
mire kicsik nagyok várnak;

Aratás utáni friss kenyérben,
teli kosár szép gyümölcsben
zamatokban izekben
diónak a belében

Arany őszi szinekben
túlcsorduló szüretben
békében és bőségben
van-e hely a lelkedben ;

Télen karácsonyfa alatt
marad-e még tett vagy mondat
kimarad-e valami
amit el kell mondani ?

Mi az ami hiányzik
miből van a hiánycikk
mi az ami nincs meg versbe'
mi van ott a te lelkedbe' ?

Megtudnád egy tavasszal
amikor rügyek fakadnak
de az évszakok tehozzád
közömbösek maradnak,

Mikor minden kéz a kézben
te meg csak a reménységben,
mikor eső másoknak hoz áldást
neked könnyekből áradást.

Mikor mindenki vetése földbe'
te meg egyedül a kertbe'
mikor mindenkit éltetnek
neked rágalmakat mérnek.

Megtudnád egy nyári napon
szédelegve az aszfalton
nem úgy mint a hal a vizbe'
jó lenne - de nincs egy sörre ;

Kidolgozva teli gőzzel
megtudnád egy deres ősszel
mikor elfáradva kéred
mégis elmarad a béred;

Elfásul minden érzéked
és már magadat se nézed
vigaszod a pálinkába’
nem a bornak zamatába’

Karácsonykor se fogadnak
mint a kutyát úgy kirúgnak
kántálásodra se várnak
egyszerűen ajtót zárnak,

Rosszabb talán ha megszánnak
kegyes morzsákat kinálnak -
nincs mar haszon belőled -
nem kellesz mar senkinek-

Neked se nincs már kérdésed
se panaszod se reményed ,
Kérdezem hát – kimarad-e valami
amit feltétlenül el kell mondani ?

Évszakoknak - Teremtőnek -
meg a sorsod kerekének ;
minden szivből nevetőnek
meg a némán szenvedőnek ,

Mikor rügyek neked fakadnak
napsugarak neked ragyognak
földek neked teremnek
borban téged éltetnek ...