A jóeszű bakfis

Fogadja el köszöntésem bámészkodó csődületük,

Igazítsák kényelembe puha, formás, mély ülepük,

Kinek formás, kinek duzzadt, látom én, hogy sokféle,

Az sem mindegy: lány vagy asszony, esetleg már agg néne.

Nézem ám, hogy fickóból is akad ilyen, s olyan is,

Van már erre orvosság, nem? Próbálja ki maga is!

Csituljon hát el a szájuk, kezdődne az előszó,

Sejtetni vélem már is, hogy a darab „szar”, vagy igen jó.

Lássuk most a szereposztást, rövid leszek, de lássa,

Hogy színházunknak vezetője elég fukar pojáca.

Három hát, ki színpadra áll, velem együtt úgy bizony,

S nem feltétel, hogy játszók között meglegyen a jó viszony.

Megsúgom hát, hogy címszereplőnk Réka gyenge és silány,

Ahol jót alakíthatott, az a szereposztó „divány”.

Nézzék hát a főszereplőt, agyafúrtabb nincs soha,

Egyébként a valóságban igen nagyon ostoba.

Szépsége és vonzereje, minden szemre csapdát vet,

De én tudom, s érzem most is: mosakodni nem szeret.

Maguk között lesz mégis, kinek feláll… vagy már áll is…

A kérdés: hogy lehet lány ily eszes, megtudják máris!

Ám előtte még… engedtessék… bemutatnom, azokat,

Kik fellépnek még. Te meg máshol billegtesd a valagad!

Itt van ő, a sudár férfi, csorog nyál és tát ki száj,

A szerep, amit itt ma játszik, enyhén szólva is király.

Tartalomtól duzzadt fején, jól áll majd a korona,

Lehet az, hogy Mátyásnak, vagy Nagy Lajosnak rokona?

Asszonyt keres, egy királynét… talán kegyed az lehet,

Keblekben ön ígéretes, bárki bőséget vehet.

Akkor talán az ott. Farban s csípőben kapós.

Jakab király, mert így hívják, különösen válogatós.

Neki eszes lány kell, ki talányoktól nem ijed.

Most még egyszer körülnézek, de nem találok itt ilyet.

Jakab:

Rendezd be a színteret te! Legyen trón és két dzsidás!

Nem hallani még a kacajt, de egyre több az ásítás.

Rikkancs:

Mondtam ugye, a költségvetés nálunk igen zsugori,

A publikumból választani szereplőt, így gyakori.

Itt az egyik! S e másik dzsidás. Délceg lesz e gárda,

Bizakodom: mindkettőnél jól áll majd a dárda.

Itt a köpeny, tessék! Nesze, itt a fegyver!

Trónus gyanánt már csak egy rozzant fa szék kell.

Ím, a díszlet, igen ócska, s nem kéne, hogy bevalljam,

De sokkal többre ne várjanak a következő darabban…

Melynek címe, A jó eszű bakfis, írta ez és ez,

Nem is prűd, de nem is pajzán, egyszerű a képlet.

S, hogy mit játszom én? Az anyát. S nem is akármiképp!

De szaporítanám a szót tovább, kezdődjék a játék!