Sisakvirág

Részlet / Kész

Sisakvirág

 

Lelombult lépteimbe lobban szén, szeg,

s lenge légben lihegve lelem lám meg,

hol a gyér levelek lombbá lapulnak,

s ezer színű sziromszép hív nagyúrnak.

 

Térd s szikla közé préselt gyér fű figyel,

csilingelve szól kis patak: ne vidd el!

Összecsapja felhőtenyerét az ég.

Rohanj, menekülj, tied minden most még.

 

De mit ér a minden megsemmisülten,

hintán ha egyedül mozdulva ültem?

Mit ér a láb, ha rekedt rém-révbe visz?

Mit ér a kéz, ha melletted lógva dísz?

 

Mit ér a szád öble, ha visszhang lakja?

Mit ér a szív, ha minden kívülről zárja?

Mit ér kenyér dúca, mit ér a nyelés,

ha minden egyes falat keresztben kés?

 

Nem viszem sehova, csak közelhajlok,

 lágy illatban olvadnak csontos fagyok.

Ráhord érzés e szép virág tövére …

Már nem mozdulok. Nyílj velem jövőre…