Manci és Karácsonyi cica

Teljes mű / Kész

Manci és Karácsonyi cica

 

Egyszer volt egy cica, kinek nem volt otthona,

Volt viszont nagy szőre, mi kosszal volt tele.

Járta az utcákat, fosztogatta a kukákat,

Eresz alatt töltötte az éjszakákat.

 

Egyszer volt egy cica, kinek neve sem volt,

Járta ő a világot, be sohasem mutatkozott.

Gondolták róla milyen pökhendi, s

Gondolni sem merte, hogy valaki majd őt szereti.

 

Egyszer volt egy cica, ki éhezett, s a nagy hó alatt rekedt,

Ráesett a farkára egy doboz, onnan elmenni már nem tudott.

Végső elkeseredésében nagy nyávogásba kezdett,

A hideg takaró szép lassan, teljesen ellepte.

 

Egyszer volt egy cica, ki sanyarú életét megsiratta,

Volt neki szíve nagy, ezt már senkisem derítheti ki, jajj!

Bárcsak lett volna neve…

Barátokat is szerezhetett volna vele…

 

Egyszer volt egy cica, ki idegen helyen ébredt,

Meleg takaróban – álmodta tán–, hogy ölelik éppen.

Csillogó szempár, s puha kezek. Ez a valóság!

Megmentette őt egy ember gyerek.

 

Egyszer volt egy cica, kinek neve Karácsony,

Járja ő az utcákat, s körül veszik barátok.

Nagy fehér szőre mindig tiszta, kíváncsi is mindenki;

Ki az ő gazdija?

 

Egyszer volt egy cica, kinek volt gyönyörű otthona,

Kapott ő sok finom falatot, s már nem fosztogatott.

Baldachinos ágyban aludt minden nap, s

Hálát nyávogott a teraszról, mindenért, amit kap.