- Fülszöveg
A tér az idő és a nyomorúrág végtelen
szerző
Kórház az EU- szélén
Klassziko-romantikus fanyar
Teljes mű / Kész
Klasszikó-romantikus, fanyar.
Elmúltam már 16 éves? Igen!
Nyílt levél az egészségügyi miniszternek.
Csak erős gyomrozatúaknak
Miniszter úr Ön kijelentette, hogy az országban az e.ü.
ellátás nyugat európai színvonalú. Igen, ez lehetséges.
Önöknek. Nekünk balkáni. Íme: A minap szörnyű vírus
támadott meg, Csúnyán köhögtem, fájt a mellkasom.
Étvágytalan voltam. Majd a nevemet se nagyon tudtam
megmondani, a tudatom beszűkült. A párom kihívta a
mentőket, akik felöltöztettek és példás segítségnyújtással
bevittek egy fővárosi nagykórház sürgősségiére. Ott éjjel
kettő felé megvizsgáltak, amikor is már a nevemet se
tudtam megmondani a kérdező orvosnak, és mozogni se
tudtam az agyi történésem miatt. Beraktak egy ágyba a
hordágyról, és mert az alsó fertályára kerültem a két ápoló
fölszólított, hogy dúródjak az ágyon följebb, de miután
mozdulni se tudtam az állapotom miatt, valamint föl se
tudtam fogni, hogy mit akartak, mozdulatlan maradtam.
Erre a passzivításra begerjedtek és elkezdtek üvöltözni
és rángattak, miközben a vállamat és a mellkasomat,
ököllel csapkodták: az anyád úristenit, most a nyugdíjam
előtt nem fogsz engemet megrokkantani az emelgetéssel.
Majd abbahagyták az ütést csapkodást. Látszott rajtuk a
csalódottság, hogy hiába v
Klasszikó-romantikus, fanyar.
Elmúltam már 16 éves? Igen!
Nyílt levél az egészségügyi miniszternek.
Csak erős gyomrozatúaknak
Miniszter úr Ön kijelentette, hogy az országban az e.ü.
ellátás nyugat európai színvonalú. Igen, ez lehetséges.
Önöknek. Nekünk balkáni. Íme: A minap szörnyű vírus
támadott meg, Csúnyán köhögtem, fájt a mellkasom.
Étvágytalan voltam. Majd a nevemet se nagyon tudtam
megmondani, a tudatom beszűkült. A párom kihívta a
mentőket, akik felöltöztettek és példás segítségnyújtással
bevittek egy fővárosi nagykórház sürgősségiére. Ott éjjel
kettő felé megvizsgáltak, amikor is már a nevemet se
tudtam megmondani a kérdező orvosnak, és mozogni se
tudtam az agyi történésem miatt. Beraktak egy ágyba a
hordágyról, és mert az alsó fertályára kerültem a két ápoló
fölszólított, hogy dúródjak az ágyon följebb, de miután
mozdulni se tudtam az állapotom miatt, valamint föl se
tudtam fogni, hogy mit akartak, mozdulatlan maradtam.
Erre a passzivításra begerjedtek és elkezdtek üvöltözni
és rángattak, miközben a vállamat és a mellkasomat,
ököllel csapkodták: az anyád úristenit, most a nyugdíjam
előtt nem fogsz engemet megrokkantani az emelgetéssel.
Majd abbahagyták az ütést csapkodást. Látszott rajtuk a
csalódottság, hogy hiába vernek, úgysem érzek semmit.
Ekkor olyan érzésem volt, hogy boldogtalan mosollyal az
arcomon, megdöglök. Majd otthagytak, úgy ahogy voltam.
Másnap reggel jött a testvérem, aki anno a korházban
vezető volt és némi befolyással, elintézte, hogy az idegosztályra
átkerüljek. Ott már a párom várt, akit nem
ismertem meg. Megetetett, miközben sírva simogatta
a kezemet, és azt sóhajtozgatta, hogy ki fogja nekem
mondogatni, hogy milyen szép kislány vagyok?
Három napig az állapotom változatlanul kilátástalan
volt, amikor is a párom elmondta a főorvos asszonynak,
hogy nem szedtem két hete az elmaradhatatlan vérhígító
gyógyszert. Itt kell elmondanom, hogy valamelyik hülye
kitalálta, hogy egy hónap az 28 napból áll és csak ennyire
kell fölírni, például vérhígító tablettát is Ezáltal három
hónap alatt, 12 tabletta kimaradt, amit ünnepek lévén,
meg a vírus miatt, amitől ágynak estem, nem tudtam
fölíratni. Szó mi szó, megkaptam a gyógyszert és az állapotom
rohamosan javulni kezdett.
Az idegosztály számomra egy külön fejezet lett. Gusztustalan
hely. Jobbra tőlem egy húgyos, balra tőlem is egy
húgyos. Középen meg egy szaros. Ja és hogy hol vagyok
én? Hát középen! Ahogy elfoglaltam az ágyamat megszűnt
minden mozgás lehetőségem. Vécére se mehettem
ki. A látogatóktól belépőnek tíz pelenkát kértek, amiből
egyet már nekem, gyorsan föl is raktak. Kellett is, mert
a természet
gondoskodott, hogy meg is teljen. Undorító,
ahogy egyesek, gátlástalanul összeszarják magukat.
Ilyenkor Én: Nővérke becsináltam kiáltással jeleztem a
balesetet. Ekkor, megjelent a jótevőm és tisztába rakott.
Majd megnyugtatott: Művész úr! Friss peluskát raktam
magára, és hajrá, mehet bele a kaka-maka!
De hadd térjek rá a jobb és bal oldali ágy szomszédomra.
A baloldali egy eszméletlen furkó. Kezdődik azzal, hogy
nem mindig volt észnél, és amikor látogatóba jött a lánya,
akkor két bánatos fingással üdvözölte. A lánya meg egyet
visszafingott. Egy nagyot. Így társalogtak. Ilyenkor az
egyik beteg elkiáltott magát, most szippantsatok! A szoba
betegei akarva nem akarva, inhalálni kezdtek. Ha valaki
gyufát gyűjt, akkor, mint a sűrített benzingőz az autó
karburátorában a szobában beürüsödött fing berobban.
Barátunk, egyébként csak akkor durrogott, amikor a
kórteremben látogatók voltak, de akkor folyamatosan.
Megfigyeltem, hogy a látogatások előtt két órával, visszafogta
magát, hogy több bűz jusson a lányával való diskurzusra.
Lusta volt kimenni a vécére és a kacsába slagolt.
Ezt a mutatványát a látogatók előtt is előadta. Általában
étkezéskor. Reggel mindig friss gőzölgő húgyszagra
ébredtem. A kacsát a nővérek tiltakozása ellenére, föltette
az étkezőasztalára. A nővérek figyelmeztették, hogy össze
fogja téveszteni a reggeli citromos teával, de miután komoly
jattot kaptak, mást nem tettek. Egyszer-egyszer azért
megemberelte magát és a pisás, edényét az éjjeliszekrény
polcára helyezte, az orromtól harminc centire. Ezt szagoltam
alvás közben, ami biztosította mély pihenésemet. Ezáltal
biztosítva volt a nátha elleni inhalálásom is, reggelig. Ablakot
nem hagyott nyitni, mert a hidegtől már haltak meg,
de a büdöstől még nem, jelszóval.
De most hadd térjek a baloldali szomszédomra. Ő egy
nagydarab etnikum volt. Vele úgy kezdődött a nexusom,
hogy az egyik éjjel arra ébredtem, hogy egy nagy sötétség
tornyosult fölém. A szomszédom igyekezett bemászni az
ágyamba mellém. Landolt is és rám förmedt: menj már
odébb! Ekkor a nővér bejött és rászólt: Jencike, gyere ki
onnan, az nem a te ágyad! Jencike, aki rosszul látott még
nappal is, nem hogy éjszaka, kikászálódott mellőlem.
Majd vissza szólt? Most, hogy már végre elaludtam!
Az egyik éjszaka új beteget hoztak a kórterembe.
Tudattalan állapotban volt, összeszarva. A fiatal vígkedéjű
nővér, néhány kedves szó kíséretében, elkezdte rendbe
hozni. Tisztába tette. Megmosta, megfésülte, megmosta
a fogát. Majd, hogy kész volt vele, elégedetten végignézte
művét. Alighogy megfordult a beteg hátulról sugárban
nyakon hányta, de jutott a falra is meg a szekrények
ajtóira is. A nővár csak állt, megdermedve. A világ összes
kínja végig vonult rajta. Majdnem elsírta magát. Egyszer
csak nagyot nevetett, átszólt a kolléganőjének és együtt
örömködtek a szörnyű látványon. Nekiláttak a tisztogatásnak.
A trágyázás közben egyik nővér odaszólt nekem, hogy énekeljek már valamit.
Mivel elterjedt, hogy operaénekes vagyok. Mire én visszaszóltam, hogy a hangom
ugyan elment, de viccet azért mesélhetek. Elmondtam
két viccet. Többet nem kértek. A fehérneműs kocsi, ami
tele volt rakva szaros lepedőkkel, megpúpozva piszkos
ágyneművel, koszos pizsamákkal, ingert ébresztett, hogy
az ember a miniszter úr rózsadombi villájának a kapujához
tolja és elengedje, megpecsételve az egészségügy nyugat
európai színvonalát. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy
az eus csodaágy, amelyben képtelenség kényelmesen
elfeküdni, elektromos hiba folytán, magától hullámozni
kezd alattam. Megközelítőleg ripityára törve a gerincemet.
Az áramütéstől rettegve elálmosodtam és a takarómat
kezdtem el igazgatni. Semmi képen sem sikerült a belül
lévő rongyos koszos plédeket a huzat formájához igazgatni.
Gomb se volt rajta. Tekergettem csavargattam, dugdostam,
de sehogy sem jött össze az ágyneműforma. Inkább az
egész egy nagy kerek parasztkenyérre hasonlított. Így
birkóztam a rongykupaccal reggelig. Amikor is megcsapott
a szomszédom húgy gőze, ébresztő gyanánt. Jelezve
hogy eljött a reggeli ideje. Az étkezés után megjelent
a tornatanárnő, aki félig holt testemet, kioperálta az
ágyból. Alighogy megálltam imbolyogva, járókerettel,
engedve a fizika törvényeinek, ami elindulhatott az el
is indult. Teliszartam a gatyámat! A csinos tanárnő előtt
folyt a szar a lábam szárán végig. Döbbenten, égő pofával
álltam a zsibbasztó szégyentől és fölvetődött bennem a
kérdés: meddig ember egy ember, meddig férfi egy férfi?
A tapasztaltak szerint, nem sokáig. Miután lehajolni se
tudtam hárman lecibálták rólam a szaros gatyát, amely
egy flaccanással jelezte dicstelen múltjának a végét
a szemetesben. A tanárnő látva szégyenkezésemet,
vígasztalt: ne foglakozzon vele. Itt mindenki összecsinálja
magát! Ezután elkezdődött a tornának nevezett, nyomorult
mutatványsor. Amit egy paraolimpián sem adnék elő.
Múlt az idő. Majd néhány nap múlva a rohamos javulásnak
köszönhetően, önállóan kijárhattam a vécére,
elfeledve a szaros napokat. Vad siker élmény volt.
Aztán mielőtt eltávozhattam, randa árat kellett
fizetnem azokért a szép percekért, amit a betett katéter
adott. A katéter kivétele. Rettentően féltem. Nem is
indokolatlanul. A nővér gyakorlott volt, de szegény
szerszámom féltében úgy elbújt, hogy alig találtuk meg
ketten. A kivétel, olyan érzés volt, mintha a belemet
tépték volna ki.
Hát végre eljött a korházból a gyógyultan távozás napja.
De ekkor még hátra volt egy vizsgám. A mozgás. A torna
tanárnő bemutattatott a mozgásért felelős Doktornőnek
egy vonaglás sort. Amitől függött, hogy megyek,
vagy maradok. Bot nélkül kellett három piruettet
bemutatnom.
Róna Viktort, a balett táncost, megszégyenítő
előadásban. Két picit, meg egy nagyot. A Doktornőnek
tetszett a produkció. Közölte, hogy most már felléphetek,
A Bahcsiszeráji szökőkútban. Megkérdeztem, hogy bele,
vagy mellé? Válasz nem volt. Ez volt az a boldog, örömteli
pillanat, amikor a tudatomba csapódott, hogy rendbe
jöttem. Ez onnan világlott ki, azt éreztem, hogy ennyi
szar után, ismét elömlött rajtam az úriemberek összes
arcvonása.
Ezután megkerestem a nővért jatt ügyben: Nővérke
jöttem elszámolni! Mire Ő, elővett egy kis jegyzetfüzetet
és rákezdett: volt négy beszarás, darabja á ötszáz forint.
Volt öt takarítás, darabja háromszáz. Az együtt, aszongya,
hogy aszongya, hatezer forint! Erre én elképedve: na
de nővérke, nem számolt el valamit? Hogy jött ki ez a
hat ezer? Erre a nővér: Uram, a különbséget a beszarás
Áfája teszi ki!
Ezután arra lettem figyelmes, hogy a kórteremben,
az egyik beteg azt nyöszörgi: ágytálat kérek, ágytálat!
Mire a nővér: nincs! A beteg: összecsinálom magam! A
nővér: akkor sincs! Négy darab van és mind szolgálatban.
Mire egy másik beteg: ágytál az nincs, de stadion az van!
Szarni bele. Miniszter úr!
Két hajléktalan didereg a januári fagyban Az egyik: te
Cimbi, hallottad, hogy az északi sarkon vészesen fogy a
jégtakaró. A Cimbi: nekem annyi is elég, amennyi van!
Anglia. Vajon Károly Ő hercegsége, tisztában van vele,
hogy egy teát vett feleségül. Kamillát!
Az úriasszony a szafarin. A csoport egy tó partján nézelődik,
amikor a vízparton, egy krokodil elkap egy szarvast,
berántja a vízbe és elkezdi csavargatni, marcangolni. Mire
az úriasszony sápítozva: Pfuj, abban a koszos vízben!
Néprajz. A Maszkulínum Brazil őserdei kannibál törzs
egészségesen
él. Csak nőket eszik. Imádják a hüvelyeseket.
A feleség nézegeti a férjét, majd megállapítja: jól áll neki,
ha jól áll neki!
Ketten ülnek a tévé előtt. A műsorban a világ legerősebb
emberei mázsás kőgolyókat rakosgatnak ide-oda. Az egyik
tévéző férfiú megszólal: ez semmi. Az én Katámat próbálná
meggyőzni, valamely érvemről. Az lenne a valami.
Népi közmondás. Süt a nap és esik. Az ördög veri a farkát.
Az egyik: te Cimbi, itt olvasom az újságban, hogy holnap
a fővárosban, gigadugó lesz. A Cimbi: hűha! Akkor ma
sokat kell inni, mert holnapra, bedugul a gigánk!
A lány otthon az udvarlójáról. Anyukám, ha látnád a Dezsőt,
hogy milyen remek kiállású gyerek! Mire az anyja:
Jesszusom! Csak nem láttad már a kiállását is?
Kiss teraszát a macskák úgy összevizelték, hogy az,
tartózkodásra, alkalmatlanná vált. Egy nagy okos barátjától
kapta azt az ötletet, hogy a macskák, idegesek lesznek,
és oda többé nem mennek ahová az ember is letette a vizelet
szagát. Kiss ez okból körbe pisálta a teraszát. Az ötlet
nem vált be, mert a penetráns bűztől, ami a két szagból
egymást erősítve kikeveredett, nemhogy a macskák, de
ő maga se tudott megmaradni.
A szexnek különböző aberrációi vannak. Ilyen az akasztásos
szex is. Az akasztásos szexnél, bizony vigyázni kell,
mert könnyen függőség alakulhat ki.
A miniszterelnök elégedett az MNB. elnökének tevékenységével.
Miért is lenne elégedetlen, hiszen neki lop.
Társadalomtudomány. Fülöp szigeteki lakosok. Filippínók
és filippínák.
Kováccsal a személymérlege gonosz játékot űz. Amint
rááll a mérleg úgy dönt, hogy kevesebbet mutat. Kovács
boldog elégedettséggel veszi tudomásul, hogy már megint
fogyott, miközben jó étvággyal fal. Kovács egyre hízik
a mérleg meg kaján elégedettséggel kevesebbet mutat.
Dezsőke és Irénke a munkahelyükön összejöttek. Kialakult
köztük egy Plátói kapcsolat. Nem ettek csak dugtak. Egy
napon Irénke erőt vett magán és becsöngetett Dezsőkékéhez.
Az asszony jött ki. Irénke megszólította: Szerbusz!
Irénke vagyok! Jöttem megnézni, hogy éltek! Hát onnantól
kezdve, nem éltek, valami jól.
Tóthnak nincs kutyája. De a kertjében hemzseg a kutyaszar.
A kóbor kutyák teszik tiszteletüket. Tóth undorral
kerülgeti a kupacokat. Azon törte a fejét, hogy miként
lehetne a kutyákkal olyan szart nemesítetni, amely
elkerüli Tóthot, elmászik előle és nem ő kerülgeti el a
kanis mergát.
A kormány törekszik a társadalom el szegényesítésére.
A szegény ember egyetlen öröme a szex. Ezáltal szaporodik
a rabszolgatársadalom.
Két hajléktalan ül a tér padján. Kezükben borosüveg, na
meg a cigi. Az egyik: te Cimbi, hallottad, hogy újra
mászható a Mount Everest? A Cimbi: A Kincsendzönga
is? Az egyik: Az is! A Cimbi: na végre! Akkor, uccu neki!
Fölugrott
a padról, megtántorodott, majd visszahuppant.
Kovács kiült a tornácára, hogy a kezdődő zivatarban
gyönyörködjön. Kíséretképpen magával vitt egy flaska
bort, pohárral. Alighogy letelepedett kitört a vihar. Kovács,
hogy jobban élvezze az elemeket gyorsan benyelt három
pohárral. A fantázia és a bor, dolgozni kezdett az agyában,
enyhe szédülés kíséretében. Érezte, hogy erős és benne
már nem tehet kárt a vihar. Még egy pohárkával benyelt
és még bátrabb lett. Jöhet a dörgés, villámlás. Ahogy
ott ült az asztalnál, beesett öt esőcsepp. Erre Kovács
megszólalt: szóval játszani akarsz? Én benne vagyok.
Akkor lépek. Lépett az asztalon lévő sótartóval. Akkor
most te jössz! A vihar bejött tíz esőcseppel. Erre Kovács
odébb tolta a boros poharat. Most rajtad a sor! A vihar
bezúdított egy nagy adag vizet. Erre Kovács: jó rendben
van tudomásul vettem a sakkot. Erre a hamutartóval
lépek. És odébb tolta. Mire a vihar egy villámlással, majd
dörrenéssel lépett. Erre Kovács is lépett. Berosált. Majd a
borosüveget meghúzva lerakta a hamutartó mellé és így
szólt: Sakk! Segg! Mikorra a vihar kezdett alábbhagyni, már
nem tudott beljebb verni és áztatni, Kovács elégedetten
kiáltott: Matt!
Kovácsné reggel kinyitotta az ablakot. Berepült rajta két
darázs. Egy lódarázs és a csikója, a csikódarázs. Kovácsné
megetette őket. Rakott nekik az ablakpárkányra két
marék zabot. Egy kisebb marékkal a csikódarázsnak és
egy nagyobb marékkal az anyjának, a kancadarázsnak.
Szerző további művei:
-
Regény novella
Toldi Nagy Miklós Rongyos rekviem, egy biliért -
Jegyzet filozófia
Toldi Nagy Miklós Humorparádé -
Regény esszé
Toldi Nagy Miklós Boglyák hűvösében száz, meg... -
Jegyzet pszichológia
Toldi Nagy Miklós Azt mondta a Jenő...