Testem a ti étketek,
vérem a ti italotok,
létem a ti hitetek,
halálom a
megváltásotok.
Én már a mennyben
vagyok. Atyám jobbján
helyem, a Megváltótok
vagyok az Istenben.
Némán álltál és körül ölelt a csend, pedig előtted a hangosan zajongó
tömeg, kik megfeszíteni akarnak és tudtad, így lesz. Ma, meg fogsz halni,
de csak földi léted száll el és Te magad három nap múlva atyádhoz térsz
a mennybe, lelkedben viszed az emberi bűnt, mit megváltásként magadra
vettél. Isten fia vagy,
az Egy és örök. Már
száraz a seb
homlokodon, már
fekete az alvadt vér
az arcodon, szemed
vakon néz, szörnyű
volt az ütés, sajog
hátad, vállad, sajog
karod, de bocsánatot
kérsz vétkükért, mert
nem tudják mit
cselekszenek a
tudatlanok. Csak állsz
némán, nyitott szemed
nyugodt, szánod e
megvadult népet és
szánod a sok kufárkodó
hazug papot.
Homlokodon a tövis
vércseppet izzad,
válladon a bordó
köpönyeg gúnyt űz
belőled, pedig király
vagy, de országod
nem e világból
való és ítélőd vízzel
mossa kezét, mossa
le bűnét, de keresztre
feszít.
Ecce homo, sorsod fájó és nehéz a kereszt,
messze van a Golgota, sok a korbács, mi húsodat szaggatja.
A hegyen már ott a tömeg és ásott gödör a keresztnek. Hosszú a vasszeg,
súlyos a kalapács, gonosz a szem, mi irányítja a súlytást. Szakad az ín, törik a csont,
a világ nagy bűne beteljesedik.
Kétezer év eltelt és a világ jobb lett? Áldozatod jó
talajra hullt, okult a világ, szebb lett az ember,
hogy bűneit magadra vetted? Nem és nem,
az ember bűnösebb lett, háborúba ölte magát, hol
ezer Golgota állt, mit emberi testből a halál épített.
Dúlt a háború, hol az ágyút szentelt víz áldotta és
áldotta a robbanó repeszt, mi a fiainkat csonkította.
Jobb lett, ki ma keresztet vet, de az emberi lélekbe
gyűlöletet csepegtet? Jobb lett, ki ellopja azt, mi
szebbé tenné az életet? Tisztábban születne a
csecsemő, ragyogóbb az áldott nő, erősebb a
dolgozó férfi, boldogabb, ki szépen öregedett.
Gyilkos ma, ki magára hitet vett és hangosan
kiálltja ki magát kereszténynek, de öl éjjel és nappal,
szavával mérget hint, és kufárabb a kufárnál, pogányabb
a pogánynál. Áldott vagy Te Jézus, áldott a Te hited,
de a Sátán nem pihen, rohasztja itt lent a lelkeket.
Ecce homo, íme az ember!
