Az átlagostó eltérően beleélem magam egy tollpihe "zuhanásába", mit érezhet

Róbert Szisz
szerző

Determinált tollpihe

Részlet / Kész

Ég és föld között élek, lélegzem,

eszem, alszom és lebegek, mint

tollpihe a szélben és sodródom

az égben. Tollpihe, te is árva lettél,

kilibbentél a világba, most alulról

nézed vágyva az eget és felülről

nézed félve a földet. Árva lettél,

a fészekből kiröppentél és lebegsz,

ahogy én lebegek, céltalanul, fáradtan

és tudod, ez az út, úttalan. Lebegsz

hiszed, pedig zuhansz, irányod

determinált, és bizonytalan hol ér

véget, palota kertjében, vagy sáros

réten, szép leány kezében, vagy

haldokló ölében, legény pörge

kalapjában, zsák foltjában. Még

álmodsz arról, mikor repültél,

társaiddal nevettél, héja elől menekültél,

kis rigókat szerettél, szél borzolta

pihédet, nap melegítette testedet,

eső mosta szépségedet, éltél és

most vége lett, minden bizonytalan

lett, mint az én létem, az én életem.

Ha újjá születhetnék, talán más lennék.

Óriás gépen pilóta, hajóm kapitánya,

vagy masiniszta, ki tudja kis Tollpihe,

ha újjá születnél, Te mi lennél. Talán

újra toll lennél, gyönyörű páva madár

ékes tolla és magadon viselnéd, Isten

mindent látó szemét. Szerelmet hoznál,

örök hűséget adnál. Viselnének

szépasszonyok

Elolvasom