Temiattad Érosz isten

Temiattad Érosz isten
sokszor megvontam
és átkoztam az egészségem …

Életemnek virágában,
ereimnek tetejében,
kicsattanó egészségben,
mindhiába kérleltelek
- nem feleltél -
mindig csak a testben éltél,
más istent te mem ismertél.

Mit csinálsz és merre jártál ,
amióta saját átkom
- önmagamon -
olyan knönnyen fogott
és csak seperem az ősszi lombot;
seperem az emlékeket
amik szépek lettek volna veled -
mig te lángra lobbantottál,
perzseltél es gyujtogattál,
ha csak tudtál - megkinoztál.

Gyonyorű nimfákat küldtél
felbiztattál, felbéreltél -
majd’ elvesztem mocsarak és tavak mélyén;
majdnem hittem
gyonyorű hetérák szép szavának -
aztán rájöttem hogy mindenkire várnak ,
Hogyha nem figyelek
amazónok vadlovai taposnak halálra
mig én egy igazat kerestem közöttűk
- minden kinokat kiálva -

Vesztem volna tavak mélyén
igaz nimfának az ölén;
lettem volna hetérénak örök társa
de csak testét kaptam - lelkére hiába várva .
Amazónok vadlovai
tapostak volna halálra,
csak egy igazat közülük
vittem volna igaz nászba…

Barátkoztam volna veled
szép volt ajkad, szép volt szemed
nem is tiltott aki megteremtett
és én mindenhol csak téged kerestelek….

Hittem hogy a te otthonod nem csak testben
és hogy téged nem lehet megvenni
aranyban és ezustpénzben;
kérleltelek - nem feleltél
mindig csak a testben éltél,
más istent te nem ismertél.

Megvolt szabadságom,
ép kéz - lábom, talán most is várom
hogy majd lombhullás után egy másik nyáron
rajtad is fog örök átkom
és miután megkinoztál, elfeledtél
átölelsz és elmondod
hogy más istent is megismertél.