Álmodott szerelem

Teljes mű / Kész

Már vagy ezer éve várlak mozdulatlan;
az égig érő fák lombjáról csillagpor szitál.
Vad viharok csitítják lázongó ajkam,
s a rengeteggel eggyé leszek lassan, mint a fák.

Tán az idők kezdete óta szeretlek...
S a végtelen vadon fenséges, zöld testébe zárt.
A levelek, mint emlékek, csak peregnek;
magamban keresve eltűnő lépteid nyomát.

Szövetkezve a szerelmes és a gyáva,
a mámoros és a gyomorszorító érzések
- öröklétből mohón az életre vágyva -
vívnak bennem hosszú, véres csatákat teérted.

Olyan fényes, oly fénylő lett minden hajnal,
és olyan váratlanul tiszta-kék lett most az ég.
Végre itt állsz előttem, kibontott hajjal,
Kívánlak Téged! - te felfoghatatlan Messzeség...