Adjuk-vesszük lomjainkat.
Magamnak írtam, és azt hiszem a gyógyulási folyamat végét is jelenti egyben.
szerző
Lélekbazár
Teljes mű / Kész
Lélekbazár
- Jó estét!
- Jó estét! Mutassa, mit hozott, mert mindjárt zárok.
A férfi egy spárgával átkötött cipősdobozt tesz fel a pultra.
- Mi van benne?
- Csalódottság – feleli, miközben a spárga csomójával babrál.
- Hát ez elég kicsi – mondja a boltos a doboz fölé hajolva.
- Nagyobb volt, de valamiért összement. 3 éve őrizgetem.
- Idővel összemennek. Ez is itt már olyan satnya, hogy ezért nem tudok semmit se adni.
- Akkor most mit csináljak vele? Nem hagyhatnám itt?
- Uram, az ajtó előtt ott egy táblán a szabályzatunk, olvashatta. Benne van fehéren-feketén mit veszünk át és mit adunk érte. Ez itt teljesen értéktelen, semmit sem tudok adni érte - mutat a dobozra.
- A bejáratnál balra van egy konténer, abba dobja bele.
- Egyszerűen dobjam ki? Három év alatt hozzám nőtt, azt hittem kaphatok érte valamit.
- Ne vágjon már ilyen szerencsétlen képet, a végén még megsajnálom. Tudja mit? Nézek magának valamit helyette itt az alsó polcon, és akkor átveszem.
A boltos egy olvasószemüveget vesz elő a zsebéből, miközben lehajol az alsó polcok tábláihoz.
- Na, van itt egy kis önsajnálat. Tablettás kiszerelésben, korlátlan szavatossági idővel. Olyan két havi adag lehet. Ezt odaadom érte magának.
- Nincs valami más?
- Van még egy nagyobb üveg elesettség. A múlt héten hozta be egy hajléktalan. Azoknak annyi van ebből.
- Hát nem is tudom. Azt mondják, alap
Szerző további művei:
-
Regény novella
Somogyi Zoltán Camilo nagypapa -
Regény novella
Somogyi Zoltán Buzz -
Regény novella
Somogyi Zoltán A lencse -
Regény novella
Somogyi Zoltán Az öreg