Lelkem most vágyik a csendre.....

Teljes mű / Kész

Lelkem most vágyik a csendre…..

Lelkem most vágyik csendre,
S szavakat nem áhít,
Önnön Napom keresve,
Eljutottam a máig.

Zúgott-zengett a kint,
S háborgott a bent,
Néha megpihent a fent,
S jött a hűvös lent.

Az életben többször születünk,
S néha magzatpózban sírunk,
Olykor gyermekként nevetünk.

De legyen bármilyen fájó egy érzés,
Ott szunnyad a fény,
Az öröm, s a nevetés.

Ars poétikám volt egy életen át,
Ha tudsz még nevetni,
Akkor kezedből még
Ki nem adtad életed fonalát.

S bár bennünk a remény, s a bölcsesség,
De néha kívül keressük a fényt.
Mégis milyen érdekes az élet!
Csak az talál meg,
Ami magként már ott van benned.

Nem jön semmi sem később,
S nem jön hamarabb sem,
Mert van egy Erő,
Mi ott van mindenben.

Ott lakik a fűszálban, a sóhajban,
A záporesőben és minden hajnalban,
Ott lakik a könnyben, a mosolyban,
Ott lakik a csendben, s ott lakik Önmagadban.

Legyél hát bátor,
s higgy szüntelenül benne,
Tudd, hogy feltétlenül szeret,
S végtelen ölelése.
Áldás mindenre!

2018.01.18.
Írta: Szévi