Illatok és ízek

Szóval ez a híres Rudi és Fickó nevezetű kávézó és pékség, állapítottam meg, ahogy megálltam az ajtó előtt. Két helyes terrier sziluettjét fedeztem fel a bejárati ajtó közepén levő felirat fölött. Nyilván ők lehettek a névadók. Mindig megbámultam a majdnem fekete, nyiladozó dekadens rózsákkal festett belső szemközti falat, valahányszor elsétáltam előtte az utcán.

Ez volt az első látogatásom itt. Ahogy beléptem, isteni vanília illat fogadott. A pult mögött az egyik fekete kötényes fiatalember alighanem kicsivel előtte vehette ki a sütőből az aranybarnára sült croissant-okat.

A sárgás fényű lámpák félhomályában láttam meg őt a hátsó sarokban ülve, és tekintetem rögtön találkozott az övével. Megálltam az asztala mellett, és ő udvariasan lesegítette rólam a kabátom.

– Milyen jó esőszagod van – mondta, és megcsókolta az arcom. Magas nyakú bordó pulóverében tetszett nekem, ahogy a sötét tónusú fal előtt állt.

Belesüppedtem a vele szemben levő bőrfotelbe, és láttam, hogy már rendelt magának. Meglepődtem, hogy jutott eszébe epres-mentás limonádét kérni ebben a csípős, kora téli időben, amikor odakint az ember minden porcikája pillanatok alatt jéghidegre hűl.

– Mit innál? – kérdezte, ahogy visszaült a helyére.

– Talán valami melengetőre vágyom – mondtam, és a meleg tekintetű, barna szemébe néztem, ahonnan az tükröződött vissza, boldog, hogy engem láthat.

Még az ajkamon éreztem tegnapi csókjának édes ízét. A menülapot csak fogtam a kezemben, és gyorsan elfeledkeztem róla, hogy válasszak, mert azt néztem mosolyogva, ahogy ez a felnőtt ember ott ül velem szemben, és a málnaszínű limonádéját a befőttesüvegnek kinéző poharában olyan örömmel ízlelgeti, mint egy kisgyerek.

– Milyen? – kérdeztem tőle, és ő a szívószállal még egyet beleszívott. Akkor már tudtam, hogy annak az italnak nemcsak pompásan jó íze, de bódító illata is van.

– Ez nagyon jó – mondta. – Csukd be a szemed.

És mintha kitalálta volna a gondolatomat, az orrom elé tartotta a poharat. Ahogy egyszerre, de mégis külön-külön megéreztem az eper, a narancs, a citrom és a menta friss illatát, az ízek összeszaladtak a számban. Kinyitottam a szemem, és rámosolyogtam.

– Azonnal kérek belőle – mondtam, és nyeltem egyet. A kiskanállal kiemelt egy szem illatos epret, és a számba tette. Olyan volt, mintha megcsókolt volna.

Hirtelen úgy éreztem, hogy kislányosan elpirultam, és elfordítottam a tekintetemet a nagy oldalablakra, amelynek üvegében különös képet mutatott a visszatükröződő nyolckarú csillár, a felső ablaküvegek osztása, és az utca túloldalán álló magas épület.