Már tíz voltam, amikor naponta írtam valamit. Mit csináljak, szerettem olvasni! Most pedig összegeztem ezt a tíz évet, mert mindjárt húsz vagyok, és túl az irodalmi pályázatok óceánján, végre ki szeretnék adni a műveim közül párat. Mondjuk ezt a novelláskötetet.
szerző
Esernyő lesz, elvitelre!
Novellák és minden más
Részlet / Kész
Megéri >> elolvasni
Klikkeltem egyet a Sajátgépre, és belenéztem. A sok mappa mellett sok fájl fogadott ugyan, de találtam egy látszólag üres szöveget is, amit valószínűleg tanulás miatt hoztam létre. A tabulátorok és az oldaltörések tengerén túl volt egy mondat, ami megfogott: „Esernyő lesz, elvitelre!”
Néha az embernek – azt hiszem – szüksége van arra, hogy visszanézzen. Honnan jött, hová megy, a többit meg tudja az olvasó is…
Mert manapság nehéz az élet, a megismerés, a csók, a szerelem, a napsütés, a veszekedés, a halál. A megérkezés.
Nehéz a szó, és könnyű a tett, könnyű a halál, és nehéz az élet. Nem nézünk egymásra, bár alapvetően társas lények vagyunk (Igen, mindenki egy doboz Activity…), elmegyünk egymás mellett, mint beöntés közben a sok-sok búzaszem a TSZ (vagy tsz, köszönjük, Margit néni!) egyik raktárában.
A közhelyekből ennyi elég lesz, állítólag rontják a szöveg minőségét, de az enyémeket ugyan nem fogják, én eldöntöttem, ahogyan azt is, hogy megírom ezt a könyvet. Vannak benne befőzött történetek, vannak benne konyhakészre fagyasztottak, és még ráadásul dobozolva is rejtettem el bennük egy-két süteményt. Remélem, azok majd azért már csak ízleni fognak az olvasónak a sok előre megrágott és friss zöldségek és gyümölcs&o