Fülszöveg

Az őrületig hevített akarom, az idealizált, vak rajongás egy pillanat alatt valósággá szelídül, ha felvesszük a szemüvegünket.

Juhász Zsuzsanna
szerző

A lány

Részlet / Kész

Hirtelen mozdulattal a fiú után vetette magát, s követte, ahogyan az befordul a
parkolóház alatt végigfutó átriumszerű alagútba. A testes fiú szaporán
szedte lépteit, s fújtatva igyekezett az utca túlsó felén dombnak feszülő
iskolaépület irányába. Eszébe villant, hogy ő is ide járt. Az ismerős
házfalak, oszlopaljak telefújták a múlt emlékeivel. Tapadós árnyak keltek
életre körülötte, hónaljban sötétedő ingjében zihálva dőlt a málló
oszlopnak, s hallani vélte az őt üldöző fiúk hangját, ahogy a sarkok
foltosan szürkülő félhomályából rátörnek. Futásnak eredt, a távolság a dagi
kamasz és közte egyre csökkent, felrobbant benne a reggel csalódása a
villamoson, eltökéltségének gyászos kútba zuhanása. Váratlanul vetette rá
magát a puha testre, hozzátaszítva az utolsó oszlop foltokban varasodó
mészbőrének. A fiú meglepetésében elharapta a torkából feltörő kiáltást, s
félúton elhalt nyöszörgéssel ütődött a nyirkos vakolatnak. Apró szemei
vadul pislogtak, majd az éledő adrenalin támadója felé lökte ökölbe
szorított rózsaszín tenyerét. Az ütés nem talált, de a füle mellett elsurrogott
lendület kijózanította. Sarkon pördült, s futva indult vissza a megálló felé.
Hátulról még el-elkapta a fi