Fülszöveg
Keletkezés

Egy anya, egy apa, egy gyerek és egy tál lencse. Bár a halászlé bekavar.

Egy londoni januári reggelen, egy átaludt szilveszter után írtam, reggel az ágyban, kávézás közben. Asszem a magam szórakoztatására született. Mert az a "szemét" Lajos nem kínált meg a lencséjéből.

Somogyi Zoltán
szerző

A lencse

Teljes mű / Kész

A lencse

- Addig nem állsz fel az asztaltól, még meg nem eszed a lencsét!
- De nem szeretem. A kolbászt megeszem. Jó?
- Nem. A lencsefőzeléket is! Azt mondtam!
- Hagyd már azt a szerencsétlen gyereket! Nem szereti, ahogyan én sem bírom anyád töltöttkáposztáját, mert szegfűszeget rak bele.
- Géza! Miért a gyerek előtt kell neked is anyámat kritizálnod? Azt akarod, hogy ezt tanulja tőled? Mi az istent csinálsz?
- A fagyasztóban van még halászlé karácsonyról. Felmelegítem.
- Halat nem lehet ilyenkor, tudod jól. Elúszik vele a szerencsénk.
- Milyen szerencsénk? Ami tavaly volt? Baszki anyámék nekünk adták a kocsijukat, mert újat vettek, és azt akkor lopták el, mikor nem volt rajta casco. Ők lemondták, és nekünk elfelejtettek szólni. Vagy arra gondolsz, hogy van végre megint munkahelyem? Két diplomával pakolhatom éjszakánként az áruházi polcokat. Ha annyira úszni akar az a szerencse, akkor ússzon. Csinálok hozzá pirítóst. Kérsz?
- Nem kérek, de te itt nem fogsz január elsején halat enni, arra mérget vehetsz.
- Pedig fogok. Utána meg rántott csirkét, képzeld. És leszarom, hogy az a csirke, ami megjegyzem, már napok óta nem él, vagyis döglött, így ennek okán elég merevek a lábai, illetve az a kevés, ami maradt belőle, ha az még egyáltalán lábnak nevezhető, naszóval, azokkal a lábaival mit fog kikaparni, vagy mit nem.
- Ne beszélj így a gyerek előtt! Már ő is ilyen s

Elolvasom

A lencse

- Addig nem állsz fel az asztaltól, még meg nem eszed a lencsét!
- De nem szeretem. A kolbászt megeszem. Jó?
- Nem. A lencsefőzeléket is! Azt mondtam!
- Hagyd már azt a szerencsétlen gyereket! Nem szereti, ahogyan én sem bírom anyád töltöttkáposztáját, mert szegfűszeget rak bele.
- Géza! Miért a gyerek előtt kell neked is anyámat kritizálnod? Azt akarod, hogy ezt tanulja tőled? Mi az istent csinálsz?
- A fagyasztóban van még halászlé karácsonyról. Felmelegítem.
- Halat nem lehet ilyenkor, tudod jól. Elúszik vele a szerencsénk.
- Milyen szerencsénk? Ami tavaly volt? Baszki anyámék nekünk adták a kocsijukat, mert újat vettek, és azt akkor lopták el, mikor nem volt rajta casco. Ők lemondták, és nekünk elfelejtettek szólni. Vagy arra gondolsz, hogy van végre megint munkahelyem? Két diplomával pakolhatom éjszakánként az áruházi polcokat. Ha annyira úszni akar az a szerencse, akkor ússzon. Csinálok hozzá pirítóst. Kérsz?
- Nem kérek, de te itt nem fogsz január elsején halat enni, arra mérget vehetsz.
- Pedig fogok. Utána meg rántott csirkét, képzeld. És leszarom, hogy az a csirke, ami megjegyzem, már napok óta nem él, vagyis döglött, így ennek okán elég merevek a lábai, illetve az a kevés, ami maradt belőle, ha az még egyáltalán lábnak nevezhető, naszóval, azokkal a lábaival mit fog kikaparni, vagy mit nem.
- Ne beszélj így a gyerek előtt! Már ő is ilyen stílusban válaszol anyámnak.
- Azt különben tudtad? A Rotschildok már a XIX. század közepén a teljes európai mezőgazdaság felett rendelkeztek. A lencsét keresztezték a fogaslevelű bükkönnyel és így korcsosították, hogy ne hozzon szerencsét. Az eredeti fajtából már csak néhány mázsa van meg. Lefagyasztva tárolják egy titkos svájci bankban.
- Hülye vagy. Te meg ne vigyorogjál, hanem egyed azt a kibaszott lencsét, mert különben olyan szerencsétlen leszel, mint apád.
- Anyu! Akkor mi van, ha ez a debreceni kolbász 40%-ban csirkehúst tartalmaz? Hány százalék fölött tilos január elsején csirkét enni? Reggel olvastam a csomagolásán, amikor kibontottam.
- Látod Géza, ide vezetnek a te liberális nevelési elveid. Megáldott engem veletek az ég. Fejezzétek már be a röhögést! Inkább szedj nekem is halászlevet!